Karácsony – Ézsaiás 9,1-6

Harka, 2012. december 25.

Lekciók: Lk 2,1-14; Tit 2,11-14 (Vivi)

¹A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.  ²Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.  ³Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.  ⁴Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.  ⁵Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!  ⁶Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  12A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

11Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, 13mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Sötétségben járókra világosság

Rossz dolog sötétben botorkálni. Melyikünk ne próbált volna már kint botorkálni, lámpától távol? Főleg télen járunk így könnyen a korai sötétedés révén. Vagy éppen éjjel a lakásban tapogatózunk, mert nem akarjuk a család többi tagját felébreszteni lámpagyújtással. A lakás megszokott berendezkedésével nincs is olyan nagy gond, már megszoktuk, merről kerüljük ki a bútorokat, asztalt, széket. Egy igencsak régi film, a Várj, míg sötét lesz tökéletesen érzékelteti ezt. Az Audrey Hepburn által alakított hősnő egy balesetben megvakult asszonyt játszik benne. Megtanulta már, hogyan mozogjon a lakásban – ám a szomszéd kamaszlány egyik alkalommal bosszantásként áthelyezte az egyik széket, ezért belebotlott és majdnem keresztülesett rajta. Igen, testi épségünket veszélyezteti, ha sötétben járunk!

Vagy még közelebbi élményként elmondhatom, hogy kisfiam meg szokott szólalni a másik szobából menetrendszerűen minden reggel 6 óra körül: Apaaa! Apaa! Átmegyek hozzá, de nem kapcsolok villanyt. Hiszen ismerem én is a bútorokat. Aztán segítek neki kibújni a hálózsákból, még mindig sötétben, megfogja a kezemet, és még mindig sötétben behúzzuk magunk mögött az ajtókat, hogy a lányok még ne ébredjenek fel, ha nem muszáj. Aztán utána csak a WC-ben kapcsolunk már villanyt, addig sötétben tapogatózunk. Néhány hete volt, hogy nem emlékeztem arra, hogy egy nagyméretű játékautó ott maradt az ágy előtt, és szépen elbotlottunk benne.

Igen, sötétben tapogatózva még az ilyen egyszerű dolgok is mennyire nehezen mennek! El tudjuk hát képzelni, mit is jelent a halál árnyékában járni, amiről Ézsaiás beszél. Fizikailag ugyan nem hozza ránk ugyanazokat a félelmeket, bizonytalanságot, mégis sokkal rettenetesebb lelki sötétben bóklászni. Itt nincs olyan egyszerű és azonnali visszajelzés. A fizikai térben, ha belebotlunk valamibe, akkor azonnal megsajdul a lábunk és feljajdulunk, vagy azonnal elhasalunk. A lelki tér sötétségében az a súlyosabb, hogy épp lelki vakságunk miatt nem érzékeljük rögtön az eredményt: nem ütjük meg térdünket, nem horzsoljuk fel tenyerünket – hanem a lelkünk sérül-vakul tovább. Így lehet, hogy egyre nagyobb körülöttünk a sötét, mégsem vesszük észre.

A lelki világban ugyanilyen észrevétlenül lehet a legnagyobb sötétségbe jutni. Eleinte csak egy apró kihágás, a végén pedig halál.

Ennél többet aztán végképp nem szeretnék beszélni a sötétségről, kedves Testvéreim, karácsonykor, csak érzékeltetni szeretném, hogy milyen világba érkezik a Megváltó. Hiszen ezt ígéri a próféta: a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát! És ki ne akarna világosságot látni? Ki ne akarna sötétben tapogatózás helyett fényt látni? Ki ne akarna igazi világosságot látni? És ugye érzékeljük, kedves Testvéreim, hogy ez nemcsak a valódi szemeinkkel történhet? Hanem sokkal inkább valahol belül. Az igazi különbséget úgyis csak belül érzékeljük. Mint hogyan hallgattuk Vivi csodálatos felolvasását az ambótól: hiszem, hogy neki is megadatott ez a csodálatos belső látás képessége, ajádnéka!

Tegnap mi gyújtottunk fényt a gyertyákkal jelezvén az utat a templomhoz – most Isten világossága ragyog. Egészen másképp, mint az emberi világosságok. Ahogyan a teremtéskor lett világosság szavára, úgy ragyog most is a sötétségben élőkre, halál árnyékának földjén járókra. Mindez örömet vált ki, melyet több képpel szemléltet a próféta. Örömöt, igazi örömöt. Azért örültem tegnap, hogy a fúvósok segítségével mindenki úgy mehetett haza otthonába, hogy mosoly volt az arcán. Mosoly, melyet a tegnap elmondottak értelmében is remélem, hogy nemcsak a hangulat – a kellékek – okozott, hanem a születésnapos örömhíre. Az, hogy gyermek születet nekünk, hogy Fiú adatott nekünk!

A Gyermek születésének öröme

Nagy öröm minden gyermek születése. A zsidó szülőknek különösen is nagy öröm, mert minden esküvőn azzal a reménységgel és azzal az örömmel számoltak, hogy talán majd épp az ifjú pár gyermekeként fog napvilágot látni a Messiás. Az igazi öröm ebben van – ma is, az idei karácsonyon is! Hiszen mi már tudjuk, hogy amire a nép sóhajtozva várt, az megvalósult: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” (9a.)

Tudjuk jól, hogy születése annyira nem volt különleges, annyira nem volt a Királynak kijáróan megkülönböztetett, hogy az átlagosnál is jóval hányattatottabb körülmények között zajlott. Ne a csillogást keressük hát az ünnepben, mert lehet ugyan, hogy ez andalító, lehet ugyan, hogy megható a gyertyafény vagy a csillagszórók ragyogása – de a Gyermeket ott mégsem találjuk meg. Az a gyermek, amely nemcsak szüleinek, nemcsak családjának és rokonságának jelent hatalmas örömet, hanem minden népnek, nem a csillogó-villogó karácsonyfák alatt található, nem az ünnepi TV-műsorokban tekinthető meg. Lehet, hogy így szokás ünnepelni, de az Úr Jézus nem pompában jött el.

Ő a bűzös, ünneprontó összhatású istállóban látta méltónak, hogy világra jöjjön. Mi sem a gyertyák és csillagszórók előtt hajlongunk, nem elsősorban a tegnap este kicsomagolt ajándékoknak örülünk, hanem ennek a kitaszított Gyermeknek, akihez nem népe előkelői járultak, hanem a kitaszított pásztorok, vagy épp a távol lévő pogányok, a bölcsek! A jászolba alázkodott Isten az egyetlen ajándék, nincs más! Legalábbis nyomorúságunkból nem szabadulhatunk pusztán ünnepi hangulattal. Nem véletlenül hirdeti az ÓSZ evangélista prófétája, Ézsaiás egy másik helyen: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül.” (45,21b.) Nincs más Szabadítónk, Testvéreim, ne legyen hát más Istenünk, ne legyen más ajándékunk, csak a Jászol Gyermeke!

Békesség fejedelme

Uralom az ő vállán lesz: nem politikai értelemben elsősorban, hanem lelkileg; a mi életünkben is uralkodni akar. Nem zsarnokként, hanem Örökkévaló Atyaként, Békesség Fejedelmeként!

Uralomra lépéskor trón-nevet adtak: itt 4 található. Tulajdonképpen nem direkt messiási jellemzők, csak uralkodói értelem:

-          Csodálatos Tanácsos

-          Erős Isten

-          Örökkévaló Atya

-          Békesség Fejedelme

Melyiket hívjuk segítségül? Hiszem, hogy az itt ülő karácsonyi gyülekezet minden tagjának más és más lehet fontos ebből a felsorolásból. Ha valaki az életéhez vár vezetést, a most megszületett Gyermek Csodálatos Tanácsosként fogja vezetni. Aki gyengének érzi magát, azt Erős Istenként fogja támogatni a most megszületett Gyermek. Aki sok bizonytalanságot észlel maga körül, annak Örökkévaló Atyaként mutatja meg a most megszületett Gyermek az egyetlen biztos pontot az életben. Aki pedig békétlen környezetből jön, vagy lelki békéje nem biztosított különböző okok miatt, az hívja segítségül a Békesség Fejedelmét. Én lehet, hogy ez utóbit hívom segítségül. Azért imádkozom, hogy a karácsonyi béke ne csak néhány napos legyen. Ne csak kirakatba tehető legyen, hanem itt maradjon. Amiről tegnap este is szóltam, hogy ne Átlagos legyen a karácsonyunk. Hogy meglássuk, mi van a csillogás mögött. Ádvent 4. vasárnapján egy olyan dalt hallgattunk a pilisi Izsóp együttestől, egyébként a nyáron a Szélrózsa találkozón járt Pekka Simojoki tollából, amiből most is hadd idézzek néhány sort:

Terített asztal, s csillogás mögött

keresed egyre a sejtelmes éj titkát.

Nyílt szívvel keresd a díszletek között,

Egyszerre látod, hogy Megváltód előtt állsz.

Ezt a nyílt szívet kívánom mindenkinek karácsonykor, kedves Testvéreim. Hogy meglássuk a Gyermekben a Megváltót. Hogy meglássuk azt, hogy a Békesség Fejedelme valódi békét hozhat közénk. Akkor is, ha valakinek nagyon nagy békétlenség van a szívében. Akkor is, ha nagyon reménytelennek látja az életét. Akkor is, ha már semmi nem tűnik megoldásnak. Akkor különösen, amikor ezzel a Gyermekkel testben is találkozhatunk. Karácsonykor. És a szentségben. Nagyon örülök, hogy ma együtt vehetünk úrvacsorát ezen az istentiszteleten.

Féltékenysége viszi véghez

Figyeljünk a záró versre! A Tízparancsolat elevenedik fel, melyet a gyónás liturgiájában is hallottunk az istentisztelet elején: mert féltőn szerető Isten vagyok: féltékeny, aki nem tűr mást! Olyan Ő, mint egy szerelmes, aki nem viselheti, ha párját más környékezi meg. Ezért menekít ki a bűn markából is, a halál árnyékának földjéről is, a szolgaság házából is. Ezért született a Gyermek, hogy vállán legyen az uralom örökké, és erős karjával békességet és üdvösséget hozzon közénk karácsony révén. A féltőn szerető Isten az, aki félt is bennünket. Szeretetből. Mint egy igazi Örökkévaló Atya. Ő áldja meg ünnepünket, hogy az ünnep után is ünnep maradjon. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Királyunk! Örökkévaló Atyánk! Köszönjük Neked, hogy elhoztad sötétségünkbe karácsony ragyogását, a gyermek Uralkodót! Járd át tiszta fényeddel testünket, lelkünket és elménket, hiszen üdvösségünket munkálod általa. Ámen.