Karácsony után… - Ez 37,23b-27

Harka, 2012. december 30.

 Énekek: 152, 1, 171, 292

Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.  ²⁴Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik.  ²⁵Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre. ²⁶Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre.  ²⁷Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.  

Lekció: Lk 2,33-40

 ³³Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, ³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,  ³⁵- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." ³⁶Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. ³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

 Elcsépelt közhely: Karácsony a szeretet ünnepe. Örök kérdés: kinek a szeretetét ünnepeljük? Az ajándékozó szeretetet(?), amivel tárgyiasult formában ki-ki meglepte szeretteit, vagy a minket önmagával megajándékozó Örökkévaló szeretetét (1Jn 4,8)? Ezékiel próféciája segít abban, hogy Karácsony múltával – ismétlésképpen – újra tudatosítsuk magunkban és bizonyságtételünkben, hogy valóban maga Isten az ajándékozó Szeretet.

 „Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk, egy pásztoruk lesz” – a Mindenható legnagyobb és egyben legdrágább ajándéka Jézus Krisztus, kedves Testvéreim. Az Isten Báránya, aki Pásztorunk és Királyunk, aki nem maradt kisdedecske, hanem hordozza e világ, s benne az én és a te bűneidet egyaránt! Ajándék, mely fel nem fogható, ki nem érdemelhető, meg nem hálálható.

„Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek” – az új szövetség lényege a békesség. Békesség, mely kinek-kinek adatik, ha nyitott szívvel-lélekkel fogadja ezt az ajándékot. Békesség, melyet nem lehet megvásárolni, sőt eladni-értékesíteni sem! Egyúttal új szövetség is, mert nincs helyhez, zarándoklathoz, teljesítményhez, áldozathoz, ceremóniához vagy éppen ceremóniamesterhez kötve. Új, mert bárkié, akit a Lélek megérint és Krisztus-hitre juttat.

S végül a szentély – Isten téren és időn átívelő jelenléte közöttünk és felettünk. Ajándék-szentély, melyben az Igén és a szentségeken keresztül magával az élő és feltámadt Krisztussal kerülhetünk közösségbe. Szentély, mely igazi értelmet, tartást adhat a hétköznapok forgatagában, célkeresésünk vagy éppen céltévesztettségünk közepette. Ajándékok, melyek előre és örökre elkészíttettek, ajándékok, melyek által még tart a ma, melyek által mégiscsak van jövő, s melyek által van igazi lét, sőt öröklét.

BÉKE

Ebben a karácsonyi időszakban nagyon hangsúlyosan kerül ez elénk:

171-es ének

Karácsonyi ézsaiási alapige: békesség fejedelme

most Ezékieltől!

Kommunikáció

Kellene látni, hogy mennyei Atyánk mennyire akarja a beszélgetést, párbeszédet, szóértést. A mi szokásaink szerint kellene valami formát tartania, nem kérés nélkül rontani ránk, de erre az udvariaskodásra csak nekünk van szükségünk. Mint ahogyan nekünk van szükségünk arra is, hogy ő újra megszólaljon, feleljen. Sőt válaszoljon arra, (akkor is! Annak ellenére is) amit az ember tesz. Arra van szükségünk, hogy mégis megmutassa akaratát, ha elfordultunk is tőle, ha süketek vagyunk is ránézve. Szokás feltenni a kérdést, hogy' állunk az ünnepek után? Mit mond az életfolytatásunk? A felelet legtöbbször: megy minden tovább, nincs változás, hál' Istennek. És ő mit tesz? Válaszol ennek az embernek. Ha tetszik; újra felveszi a fonalat, hajtja a régit, hogy a csontokkal tele völgy megelevenedjen.

Mielőtt még egy ünnepléssel túl lennénk a hagyományokon ismét megszólal, örökké tartót hirdet, nem múló évet, vagy múló ünnepet. Személye egyetlen biztos, állandó pont világunkban. Szólni pedig ő mindig úgy szól hozzánk, mint akik őhozzá tartozunk. Meg kellene becsülnünk őt, ahhoz képest, ahogy állandóan a mi ez utáni eredményeinkre figyelnénk, a lehetőségekre, reménykedve. Nem használható mérés, de ennél százszor jobb, hogy ő még mindig *válaszol *.

2. Együtt élő.

Együtt élni lehet összezártan, együtt dolgozva, rokoni, vagy más (falu, vallás) közösségi viszonylatok szerint, elméletben egy eszme szerint, kutatónak egy régi kor szerint, s bizonyára van még más mód is (ma  már virtuálisan). Annyira együtt élő, mint Isten és ember, nincs még egy. Ez mutatkozik a fentebb említett válaszolásban is.

Ami pedig a közelebbi tartalmat illeti, például itt is, az átalakításban mutatkozik. (népem, Istenük) A látogató elviseli a más rendet. (elviseljük az ünnepet) Az együtt élő pedig alakítja a közöset. A látogató udvariasan szemet huny. Az együtt élő viszont tisztogatásban foglalatos. A látogatónak *nincs ideje *. Az együtt élő *örökkévalóra * igyekezik.

Nekünk az együttélés minél inkább egyformaságot jelent, *akár * az azonosságig. Gond a különbözőség. Viszont úgy látszik az élethez hozzá tartozik egy *lépcsőzet *, jobban mondva annak rendeltetése. Jézus mindenki szolgájáról beszél. Isten maga gondoskodik királyról, pásztorról, jézusi értelemben. A maga részéről a helyreállításról. Az *én törvényem ... * pedig nem az uralkodó, hanem a Teremtő törvénye, aki azt akarja: legyen. Jézus szerint (!): "ahol én vagyok".

3. Örökre.

A múlóból még az Örökkévalónak is nehéz az örökkévalóra mutatni. Az, amit meghirdet örökkévaló kíván lenni. (Talán ez az egyik biztos jele a munka jó voltának.) A *Jákób országa *, az *ők, fiaik és unokáik * sora mutat az örök felé, nem egyszerűen a kijelentés. Ezt hirdeti a szövetségkötés és az *összeköltözés *; *hajlékomat közéjük helyezem *. Az örökkévalóság, az élet, a megmaradás tehát az együttlétben van. Nem az elbúcsúzásban. Nem vezethet kívánt eredményre, ha kiosztjuk, felosztjuk, elosztjuk a feladatokat. Az osztozkodás egyenlő az eredménytelenséggel. (Amikor arról van szó, hogy a szervezet valamit nem vállal, vagy amikor egyik sejt a másiktól nem veszi át minden további nélkül a feladatot, akkor baj van, amiből halál lesz.) Az embernek ilyen *indíttatása * (nem identitása) van.

Az *örökkévalóságot * Isten képviseli. Tudja és terjeszti is. Ne tekintsük csupán igazságszolgáltatónak, bár az. Ne véljük dicsőségét keresőnek, bár ezt teszi. Nem látták elég nagynak, Ádám és Éva, amikor a kertet átadta? Nem szól atyai szeretetéről a megváltás műve? Jó volna, ha nem valami legfelsőt látnánk benne, hanem mint közénk jöttel: élnénk vele, mert csak ez az élet. Figyelemre méltó, hogy amíg mi tesszük-vesszük magunkat, abból amit ő itt hirdet, már valami megvalósult.

Általános könyörgő imádság:

Mennyei Atyánk, áldunk téged, hogy az idők teljességében elküldted egyszülött Fiadat megváltásunkra.

Kérünk, Urunk, részesítsd a karácsonyi örömben egész egyházadat, és egyesítsd minden hívedet az egyetlen Megváltóért való szüntelen hálaadásban!

Add, Urunk, hogy szent Fiad második eljövetele békességben találja a világot, és megmeneküljön mindenki, aki nevedet hívja segítségül!

Urunk, add meg mindenkinek azt, ami üdvösséges: a betegnek adj enyhülést, az elesettet emeld föl, a szomorkodót vigasztald meg, a keményszívűnek pedig munkáld megtérését!

Urunk, add, hogy a világban a jóakarat kerekedjék fölül minden gonosz indulaton, és ember embernek többé ne akarjon szándékosan ártani!

Úr Jézus Krisztus! Te mindenek Ura vagy, mégis gyermekké lettél értünk. Kérünk, ajándékozz nekünk gyermeki lelkületet, hogy mindenkor bizalommal tekintsünk mennyei Atyánkra