Ez 18 Megújulás 12 09 02

Ez18Megujulas120902B.doc — Microsoft Word Document, 48Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Megújulás: isteni következetlenség? - Ez 18,25-32

Harka, 2012. szeptember 2.

Énekek: 43, 9, 377, 312, 12

Lekció(k): Lk 10,23-37 (Gal 3,15-22)

Textus: 25Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! 26Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt. 27Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. 28Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. 29De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! 30Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. 31Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza?  32Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!

Kedves Harkai Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Megtért bűnös

Következetlen az Úr? Szól a mai kérdésünk a megújuláshoz kapcsolódva. Mit válaszolunk erre? Hát nincsenek nekünk is hasonló kérdéseink-vádjaink Isten felé, mint Izráel népének volt? Dehogynem! A bizonyára mindannyiunk számára jól ismert közmondást mondták a zsidók: az apák ettek egrest, mégis a fiak foga vásott el tőle. Konkrétan: az elődök vétkei miatt nekik kell fogságban sínylődniük. Ugye már a múlt vasárnap is valami hasonlót hallottunk? Nem is baj, ha úgy érezzük, egy igehirdetés-sorozat részesei vagyunk: ott a harmad- és negyedízig való büntetés került elő, ill. az ezerízig ígért kegyelem, és az arányokról beszéltem. Hiszem, hogy ma Ezékiel próféta is valami hasonlót szeretne üzenni a harkai gyülekezetnek.

Hát nem következetlen az Úr?!

Tulajdonképpen igen egyszerű a prófétai textus mondanivalója - elméletben. A nehézséget a gyakorlati élet hozza, ill. az ember felfuvalkodottsága, amely Istennél is jobban akarja tudni a dolgokat, és így következetlenséggel vádolja, mint tették ezt Izráel fiai is. Ma is épp ilyen gyakori nézet, hogy Isten igazságtalan, következetlen, rosszul csinálja a dolgokat. Pedig jobban tesszük, ha lázadás helyett inkább ráhangolódunk az Ő következetességére, a mienknél sokkal magasabb gondolataira.

Hiszen megtörtént - tudunk példát hozni az Újszövetségből, hogy pl. egy terrorista - a jobb lator! -, aki folyton merényletekben vett részt a megszálló hatalom ellenében, halála előtt pár órával megtért, és mennybe jutott - maga Jézus ígérte meg neki! Gyakran hallhatjuk: Térj meg halálod előtt egy órával! Aztán hozzátesszük: csakhogy nem tudod halálod óráját, ezért térj meg most! Igen, ez az egyetlen út az életre. Lehet valaki egész életén át gazember, de ha utolsó pillanatában még megtér, üdvözülhet. Elég volt a latornak az utolsó órájában megtérnie. Milyen bosszantó, hiszen aki egész életében Isten útján jár, az se kap többet! Vagy idézhetjük ide a szőlőmunkások példázatát is, ahol az utolsóként jötteknek is ugyanannyit akar adni a gazda, mint azoknak, akik végigdolgozták a napot - és ezt akarja is tudatni mindenkivel. Egy kicsiny gyülekezetben, itt Harkán is fontos kérdés ez: hogy tekintünk az újonnan betérőkre? Az esetleges visszatérőkre? Hogyan örülünk azoknak, akik esetleg nem voltak itt mindig? Hogyan tudjuk felvenni azt az irgalmas lelkületet, amit a lekcióban hallottunk a jól ismert irgalmas samaritánus történetéből? Hiszen ott sem ésszerű dolog történt. Mégis szent - tisztasági törvényekre figyelő - emberek cselekedetén túlmutatott egy számkivetett ember egyszerű cselekedete… Vagy gondolhatunk az elmúlt napok politikai botrányhősére természetesen csak a jelenség szintjén: az azeri katonatisztre, akit a magyar kormány kiadott hazájának, mert azt az ígéretet kapta, hogy ott folytatja büntetését. Aztán hazatérve kegyelmet kapott, ami nemzetközi felháborodásig vezetett. Ugye látjuk, hogy valami ilyen érthetetlen gondolatmenet zajlik le Istennél is…

Következetlen az Úr?

Azt se felejtsük el, hogy ha a bűnös nem térhetne meg, nem volna egyikünknek sem esélye, hiszen a kiinduló állapotunk - mindnyájunké - pontosan ez: bűnös! És innen semmilyen más út nem vezet ki, mint részünkről a megtérés, Isten részéről a megbocsátás. Az Úr megbocsátó szeretete teheti csak meg, hogy az ítéletkor feledésbe merüljenek bűneink - de csak a megbánt és elhagyott bűnök nem kerülnek emlékezetbe! Megtérés nélkül Isten nem ad bűnbocsánatot! Ezt szeretném hirdetni én is a harkaiak számára egy éven keresztül. Hogy megtérés nélkül nem, de megtéréssel igen!

Isten nem úgy számol, mint mi. Magunk hajlamosak vagyunk arra (biztosan mindenki tud példát hozni akár közelmúltból, akár régebbről), hogy mérlegeket készítsünk az emberekről, magunkról is: ennyi és ennyi érdemünk, jótettünk van, annyi és annyi vétkünk, ebből pedig ez és ez az egyenleg jön ki. Ha pozitív, akkor reménykedhetünk az isteni irgalomban, ha negatív, akkor nincs esélyünk. Csakhogy ez a magunk észjárása, és nem Istené! Ő nem bajlódik ilyesmivel, hiszen számára nem kérdés, hogy a mérlegünk iszonyatosan negatív. Ő ehelyett azt nézi, felnéztünk-e a rézkígyóra, felnéztünk-e Jézus keresztjére, hiszünk-e Krisztus megváltásában, követjük-e Megváltónk akaratát - egyszóval megtértünk-e.

Bűneink végtelen tengerét tekintve pedig a valóság az, hogy nincs különbség abban, hogy valaki mondjuk fiatalon tér-e meg, és aztán évtizedekig jár az Úr útján, vagy hogy élete utolsó percében teszi ezt. Isten szemében az élet útja minden megtérté. Mert Ő nem kívánja egyetlen bűnös halandó halálát sem, hanem megtérését és életét!

Következetlen az Úr? Egy református teológus írja: „nincs nagyobb következetlenség, mint a halált választani”. Ugye nem ezt akarjuk?

Isteni következetesség

Következetlen az Úr? Törvény és evangélium feszül itt egymásnak - a vádaskodva kérdezők szerint. Isten igéje azonban mindig törvény ÉS evangélium: sosem törvény VAGY evangélium! A törvény dörög: Bűnös vagy! Térj meg! Az evangélium nem ezzel szemben, hanem éppen ehhez kapcsolódva szólal meg: Térj meg! Gyere Krisztushoz! Van lehetőség a bűnbánatra, bűnbocsánatra, megújult életre!

Szeretjük ugyan egyoldalúan kiforgatni az evangéliumot és elhitetni másokkal is, magunkkal is, hogy Isten szeretete Jézusban olyan nagy, hogy már nincs miért félnünk a törvénytől, ítélettől, hiszen mi az evangélium emberei vagyunk. Csakhogy törvény és evangélium nem játszható ki egymás ellen. Annyira nem, hogy igazat kell adnom a Luthertől már többször idézett gondolatnak: ha Isten igéjéből kitöröljük a törvényt, és csak az evangéliumot hagyjuk benne, akkor az evangélium maga válik törvénnyé! Igen, hiszen mi is az evangélium? Hogy Jézus meghalt és feltámadt, és a Benne hívőknek ezáltal szerzett váltságot. Igen ám, de aki hitetlen módon kigyomlálja Isten igéjéből a törvényt, annak épp a Golgota evangéliuma lesz a vádlója, miszerint éppen bűneink miatt kellett Jézusnak meghalnia!

Sokan azt mondják, hogy hagyjuk a törvényt durva, hangos, wagneri keménységű zenéjét, hogy csak a halk és andalító evangélium mozarti melódiája töltsön el. De nem lehet! Nemcsak azért, mert nem gondolnám, hogy az evangélium andalító lenne, hanem a lényeg: Isten igéje törvény ÉS evangélium! A kettőt ugyan meg kell különböztetnünk, nem szabad összekevernünk - de nem szabad egymástól elválasztanunk, szétszakítanunk sem, vagy egyiket a másik rovására hangoztatnunk.

Ezékiel prófétasága kicsit más volt, mint Jeremiásé. Ezékiel azt mondja textusunk végén: Térjetek meg, és éljetek! Jeremiásról pedig született egy könyv (Franz Werfel tollából - idézi Szakács Tamás kollégám), amelynek zárójelenete nagyon kedves számomra. Itt a próféta a templom romjai között járkál, keresve a választ, miért is történt mindez a pusztulás. Aztán megtalálja a törvény kőtábláinak egy kis szilánkját, amelyen csak ennyi olvasható a Tízparancsolatból: „hogy élj!” Megtalálta a választ a kérdésére: ha nem is emberi logika várta válasz ez, hanem az isteni következetesség válasza. Még a súlyos ítélet is azt szolgálja, hogy ÉLJ! Hát ezért hirdette a pusztulás bekövetkeztétől, hogy lesz szabadulás a fogságból, hogy újra felépül a templom!

Igaz, jó pár évet kellett várni ítéletet hirdető próféciája megvalósulására, és sok évtizedet az újjáépülést hirdető próféciájára, és sok évszázadot a messiási időt hirdető próféciájára - de akkor is Isten szava valósult meg! Ezt kívánom és kérem én a harkai gyülekezet számára: HOGY ÉLJ! Most már tudjuk, mi szükséges ehhez. Egyéni és közösségi életünkben egyaránt.

Lehet, hogy a mi emberi téves szemléletünkben következetlenség mindez. Ám a feladatunk nem az, hogy számon kérjük Teremtőnket, hanem az, hogy ráhangolódjunk az Ő gondolataira, szándékaira, terveire: és eljussunk Megváltónkhoz. Mert ha Isten következetes lenne, akkor tulajdonképpen mindannyiunknak el kellene kárhoznia. Akkor bizony kiderülne, hogy mind végtelenül bűnösök vagyunk. Isten azonban elkövette azt a `következetlenséget', hogy a megtérőnek felkínálja bocsánatát. Az ő Fia által. Fel lehet néznünk a keresztre, ahol a világ legnagyobb igazságtalansága történt: Isten saját magát ítélte halálra miattunk és helyettünk, egyúttal értünk. Ezért lehetséges, hogy aki megtér, az megmenekül. Aki viszont egyszer Jézusé lett, mégis eltér tőle, az viszont mindennél nagyobb bűnt követ el - ezért lehet, hogy elveszik.

Következetlen az Úr? Igen! És ez a mi megmenekülésünk egyetlen útja! Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek