Bibliavasárnap – 2Tim 3,14-17 12 10 28

2Tim3Bibliavasarnap121028.doc — Microsoft Word Document, 43Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Bibliavasárnap - 2Tim 3,14-17

Harka, 2012. október 28.

Énekek: 290, 9, 287, 291

Ám 8,11-12: 11Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. 12Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.

Jn 20,30-31: 30Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

2Tim 3,14-17: De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 16A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;  17hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Harkai Testvéreim a Jézus Krisztusban!

John Stott: A prédikátor arcképe c. könyvében írja (52.o.): „Amint Angliában minden falucskából van egy út, amely más utakba torkollik és végül Londonba vezet, éppúgy a Biblia minden szövegrészéből, még a legtávolabbiból és legvalószínűtlenebből is van egy út Krisztushoz. Megfordítva a hasonlatot: a Biblia olvasása olyan, mint a régimódi kincskeresés. Minden vers kulcs, amely hozzáférhetővé tesz újabb kulcsokat, és végül csalhatatlanul az elrejtett kincsig visz el. Valóban, »a prófétaság lelke« ― akár az Ószövetség prófétáiban, akár az Újszövetség apostolaiban ― »a Jézusról való bizonyságtétel«. Tehát ha bizonyságot akarunk tenni, akkor állandóan a Bibliával a kezünkben (lehet mobilbiblia - ld. egyik bp-i gyülekezet internetes napja, vagy akár a fejünkben őrzött „memóriabiblia” is!) kell ezt tennünk, mert ott található meg az Atyának a Fiúról szóló bizonyságtétele.”

Bibliával a kézben… arra hívom ma a harkai Testvéreket, hogy ezen gondolkozzunk el: teljesen mindegy, milyen formában, de éljük-e úgy az életünket, hogy Bibliával a kézben bizonyságot teszünk? Magyarul olyan-e az életünk? Olyanok-e a mindennapjaink, hogy rólunk meglátszik az, hogy bibliaolvasó emberek vagyunk, és hiszünk annak életváltoztató hatásában és erejében?

Megmaradás és kincsőrzés

Pál azt írja Timóteusnak: „ismered a szent írásokat”. Ránk valószínűleg inkább kérdésként érvényesek a szavak: ismerjük a Szentírást? Többszörösen is feltehetjük ezt a kérdést - keresztyén tanítás különböző területeivel kapcsolatban, amelyek mégis mind a Szentírásról szólnak.

„De te maradj meg abban” - kezdi az apostol az intelmeket tanítványához. Maradj meg abban a tanításban. Úgy is mondhatjuk, hogy őrizd meg a tanultakat. Két fejezettel korábban pedig azt írja az apostol, hogy „A rád bízott drága kincset őrizd meg” (2Tim 1,14.).

Figyeljünk mai igénkre és arra, hogy Bibliavasárnap van. Mert világos, hogy nekünk lelki (bibliai) kincseket kell megőriznünk. Ezt úgy jellemzi Pál, hogy amellett kell megmaradnia Timóteusnak, amit tanult - azért, mert tudja, kitől tanulta. Mindegy, hogy itt anyjára és nagyanyjára gondolnak-e a magyarázók, vagy inkább Pálra: a lényeg, hogy általa jól ismert tanítókról van szó, akik épp ezért megbízhatóak.

Maradj meg a tanultakban, mert azok megbízhatóak! Bizony, az apostol jól tudja, hogy a jövőben tévtanítók jönnek, akik más utakat, csábítóbbakat ajánlanak.

Krisztustól tanulva

Timóteus már nagyanyja révén is tanulta az Írásokat Timóteus, és ezáltal úgy tűnik, akár el is juthatott az üdvösségre, vagy legalábbis a küszöbére, fontos tudni, hogy mi az Írások értelme, miért is van kezünkben a Biblia. Akár már keresztyén hitre jutott Timóteus, akár Pál nyitotta fel rá a szemét, egy biztos: Pál megtanította arra is, hogyan figyeljen a lényegre. Megtanította arra, hogy az Írások tanulásában az a lényeg, hogy Krisztusról szól. Mert egyedül ebben van az üdvösség!

Sokan olvasgatják a Bibliát ― de nem találnak benne semmi érdekeset, sem hasznosat. Mások ugyan lelkesen olvassák, érdekesnek találják, de a hétköznapi élettel nem tudják összefüggésbe hozni ― bármilyen vallásos céllal veszik is kezükbe, mivel nem találkoznak Bibliájukban az élő Krisztussal, ezért valójában haszontalan számukra a forgatása. Üdvösséges csak akkor lesz igeolvasásod, ha az olvasottak „bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” (15b)

Istentől ihletve

Nemcsak arról van szó, hogy hittel olvasva a Szentírást üdvösséges bölcsességre teszünk szert ― hanem arról is, hogy Isten Lelke megszólít az Íráson keresztül, és hitet teremt bennünk. Mondhatni: hitet lehel belénk. Mégpedig azért, mert - ahogyan az apostol tulajdonképpen fogalmaz - a teljes Írás Istentől ihletett. Éppen ebben rejlik az az ereje, hogy amikor Isten megszólít igéjében, akkor azért szólít meg, hogy hit gyúljon általa szívünkben.

Talán Bibliavasárnap kapcsán az igehirdetés dolgairól is lehet szólni, hiszen a kettő között elválaszthatatlan és szoros kapcsolat szálai feszülnek. Ráadásul a következő Stott-idézet (58.) nemcsak az igehirdetőkre, de az igehallgatókra is megfogalmazható:

„... a prédikáció valódi előkészítése nem az a pár óra, amit kifejezetten erre áldozunk, hanem a prédikátor mindeddig összegyűjtött tapasztalatainak özöne, amelyből a prédikáció egyetlen desztillált csepp. Amint E. M. Bounds kifejezte ezt: »A prédikáció mögött az ember, az egész ember áll. A prédikálás nem valami néhány perces előadás, hanem életünk kiáradása. Egy prédikáció elkészítése húsz évbe kerül, mert húsz évig tart, míg elkészül egy ember.«”

Itt felettem a szószéken egy Szentlelket jelképező galamb van (egyébként a soproni szószéken is). Azért nézek fel ide, mert ez egyben ajándék, és egyben felelősség is. Azzal, hogy az igehirdető ideáll, az Úristen üzenetét közvetíti. Remélhetőleg minél hitelesebben. Ehhez fontos a bibliaolvasó élet, és annak továbbadása. Nemcsak szavakkal, hanem az életünkkel.

Istentől felkészítve

Az Írás az üdvösség kézikönyve - a mai egyik lekcióban János apostol világosan megadja, miért írta evangéliumát, és így azt is, Isten miért is írta nekünk a Bibliát. „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében.” (Jn 20,31) Pál pedig így fogalmaz Timóteusnak: az Írás haszna, hogy felkészítik Isten emberét. Igaz, hogy ez a kifejezés sokszor prófétákat, papokat, vallási vezetőket, tehát külön szolgálatra kiválasztott személyeket jelöl, mégse feledjük, hogy az ÚSZ-ben van ennek olyan használata is, hogy tulajdonképpen minden keresztyénre érvényes a kijelentés: Isten embere - erről beszéltem néhány hete is, amikor a klerikusoknak és a laikusoknak szóló feladatok kerültek elő az efezusi levél kapcsán.

Pál felsorolja, hogy tulajdonképpen az életünk minden területén alkalmas az Írás arra, hogy vezérfonalunk legyen. Az természetes, hogy minden vallási területen megjelenik. Ám nemcsak erre! Nemcsak hitet ébreszt, bűnbánatra indít, megbocsátást közöl, üdvösségre vezet. Sokan el se tudják képzelni, de „a Szentírás mind a hitre, mind az életmódra alkalmazható (16b-17). Így mondja az apostol: „minden Istentől ihletett ige hasznosan tanít, fedd, megjobbít, nevel az igazságra. Az ihletettséget a hasznosságon hitelesíti.” Amit Isten ihlet, az hasznos arra, hogy általa is felkészítsen Urunk.

Mindez azért van, hogy Isten emberei, a keresztyének tökéletessé legyenek. Ez nem valamiféle perfekcionizmust jelent, nem hibátlanságot, nem célba ért voltot ― hanem Istennek szenteltséget, az Ő céljainak megfelelőséget, az Ő akaratának cselekvőit. Mert a hasznosság értelme, hogy az üdvösségre hasznos-e valami. Semmi másféle haszon és érték nem számít. Van Bibliánk, benne Krisztussal és a felkínált üdvösséggel. Lesz-e számunkra is az élet, az ÖRÖKÉLET könyve?

Erre csak saját magunknak tudunk válaszolni. Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek