2Móz 34 Harka 12 08 26

2Móz 34,(5)6-10 - Kommunikáció

Harka, 2012. augusztus 26.

⁴Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát. ⁵Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevet. ⁶Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!  ⁷Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig. ⁸Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, ⁹és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! ¹⁰Az ÚR pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.

Kedves harkai gyülekezet, szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

1. Az Úr kimondta

A kommunikáció címet adnám a mai igehirdetésnek. Méghozzá azért, mert egy csodálatos folyamatos viszonyról szól. Arról, hogy valaki természetes hangon beszél Istennel. Arról, hogy Isten természetes hangon beszél egy emberrel. Itt éppen Mózessel. És számomra szól arról, hogy ez én is lehetek. Vagy az itt ülők közül bármelyikünk. Persze nem akarok ennyire előreszaladni, és nem akarom azt mondani, hogy mindnyájunknak mózesi karizmái vannak, de mégis azt vallom mindezekkel együtt, vagy éppen mindezek ellenére, hogy tudunk Istennel kommunikálni. Ő is tud szólni hozzánk, mi pedig tudunk válaszolni. Ill. fordítva. Merthogy Isten szövetséget köt. Velünk. Veled. Velem.

A kőtáblákat tartó Mózes a megjelenő Úr mellé állt és kimondta a nevet. Azaz kérte a kapcsolatot, benne a segítségét. Nem címről, vagy rangról van szó, hanem arról, hogy kapcsolatuk valóságos. Mondhatni hatalmi kapcsolat, amint a név ismerete jelenti és adja a kapcsolat valóságát: lehet beszélni hozzá. Ezt az álláspontot az Úr nem hazudtolja meg, sőt ő is szól Mózeshez.

Mit is olvastunk az evangéliumi lekcióban??? --- Jézus süketet gyógyít, kapcsolatot, a nekünk lényeges oldalt gyógyítja.

Rendezi a kapcsolatot. Mert az a fontos. Hiszem, hogy a harkai gyülekezet is többször hallott már erről. Tőlem biztosan. Örülök, hogy most újra van lehetőségem erről a kapcsolatrendezésről beszélni. Vallom ugyanis azt, hogy minden vasárnap délelőtt itt nem a lelkész személye a fontos, hanem az a kapcsolat, ami köztünk és az Úristen között fennáll. Jézus is éppen ezt a kapcsolatot szeretné a maga teljességében bemutatni nekünk. Én pedig erről szeretnék beszélni itt a harkai gyülekezetnek. Egy éven keresztül. Arról, hogy van lehetőség az élő kapcsolatra. Arról, hogy szólhatunk Istenhez. Kérhetjük a kapcsolatot. Én meg tudom azt ígérni, hogy ezt kérem a magam számára, és természetesen azt is meg tudom ígérni, hogy kérem a harkai gyülekezet számára. Ez utóbbit azonban azzal a reménységgel teszem meg tiszta szívemből, hogy a kedves Testvérek is csatlakoznak…

A lényeges az, hogy Isten szól. Isten is szól. Csak így érvényes a kommunikáció. A név is a lényeget közli (közölte valamikor). Evvel és evvel van dolgom. Kitárulkozás, nem pedig semmit mondó ismeretlenség. --- Mózes ismerte az Urat!

Mivel így áll a dolog, ez a jelentősebb, nem az, ami pillanatnyilag mutatkozik. Az elfordulók, a mást keresők hallják a nevet. Lehetne, majd lesz is Istennek más válasza(!) első renden azonban irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy. Ez a teljes valóság, (ami háttérbe szorítja azt az igazságos, ítélő zordságot, amit az ember elsősorban tudni vél felőle). Szomorú, hogy még a keresztyénség sem teszi -- tehetetlenségében, elkeseredve -- a hangsúlyt erre, pedig a kegyelem ideje van. Az Úr ezt közli Mózessel, népével, az embervilággal.

A sorok pedig ismertek a gyónási liturgiából is. Szerintem éppen néhány hónapja harkai helyettesítő szolgálatom alkalmával beszéltem ezekről az arányokról. 1000 vs. 3-4. Nem mindegy. Egyik sem igazságos önmagában, de valamit elmond Istenről. Elmond arról, hogy milyen ő igazából. Így mutatkozik be. Hiszen mindkettő megvan benne. A büntetni akarás és a kegyelem gyakorlása is. A kettő közötti arány viszont csodálatos. És hiszem, hogy ez a lényeg. Ezért nem szeretem azokat, akik csak Isten büntetésével fenyegetik az embereket, meg persze azokat sem, akik csak azt hangsúlyozzák, hogy úgyis mindenki üdvözülni fog. Mindkettő jelen van. A fenti arányban. Nagyon jó tudni, hogy nem mi fogunk ítélni. Nem mi, hanem az a Krisztus, aki által, akinek élete és halála által ez a hatalmas arányú kegyelem valóban a miénk lehet. Hiszen ez a bizodalmunk éppen Krisztus által van. A Krisztus által éppen ezért nem az imádság végére, az elejére való. (lásd ökumenikus imádságok) Mert a kommunikáció alapját határozza meg. Hogy hogyan ismerjük meg Istent.

2. Mózes kérése

Az ember mindig ember marad. Mózesnek a gondolkodása is emberi. Mit kér? járj közöttünk Természetesen nem arra gondol, hogy úgy járjon köztük az Úr, mint idegen: védelemre, biztosítékra van szüksége. Tudjuk, Mózes ennél sokkal többet értett. Kimondani azonban ennél az ő saját érzésnél mégis kevesebbet mondott így: tégy tulajdonoddá.

Ezt kérem én mostantól a harkai gyülekezet számára. Nem többet, és nem kevesebbet. Azt, hogy Isten járjon közöttünk. Hogy legyünk az övéi. Nemcsak papíron. Nemcsak névleg, hanem ténylegesen. Legyünk az övéi!

Szükséges érzékelni a lépcsőt; az Úr neve, s az Úr tulajdona között. Nem kell belemagyarázni a kettő közé a bizalmatlanságot, vagy valami mást, csak látni lehet a különbséget. Azt, ami az ember felől nézve a tulajdonban talán mégis több, mert közelebbit, sőt a lerázhatatlan kapcsolatot hirdet. Észre sem vesszük, hogy ezt is magától Istentől tanuljuk. Tudhatnánk hűsége felől, de mi csak szükségünk felől látunk idáig is. --- Már ezért is át kellene állnunk szemlélődésünkben a másik oldalra. Mindig Isten felől látni önmagunkra, s nem magunk felől nézni Istenre. Mert látni lehet a szerető mennyei Atya oldaláról az embert, de egész másként, mint a szükség szerint síró gyermek felől a szülőt.

Különben Mózes az ember módján éppen eleget kért!

3. Az Úr válasza

Most már a harmadik lépcsővel van dolgunk. Ez Istennek és embernek rendkívüli felemelését adja, hirdeti. Ezért sajnálatos az a mód, ahogyan mindig hajlunk az embernek, ha nem is a sárba döngölésére, de a sárból való mentésére. Hogy ott van, az nem vitatható. De a szükséges, szépséges, gyönyörűséges mentőöv nem a tenger mélyéből kerül elő, hanem az elnyeléssel fenyegető tengerhez képest mindig a fenségesen ragyogó magasságból indul, csábítón.

A szövetség. És annak jele - már korábbról: bizony, a szivárvány!

Aki nemcsak irgalmas, hanem kegyelmes is (!) nem süllyed le addig, hogy tulajdonává tegye az embert, mint valami tárgyat. Teremtette az eget és a földet és mindent, ami rajta van, de az emberrel való viszonyában mégsem kíván tulajdoni rend szerint mozogni. Pont az emberrel kapcsolatban van egy több, amit megőriz, fenntart, újra és újra megelevenít. Mutatja; szövetséget köt. Aki eltűnt mellőle, magához emeli. Társ, gyermek, népem, mint hozzám tartozó. Ő az Úr, kétségtelen, és így viselkedik, így érez, így cselekszik -- nagy áron. Ez az: bizony, félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled

--- Úgy különben tudom, de hol is van itt az ember tennivalója?

Elfogadni! Ezt kívánom és kérem is harkai testvéreimtől ebben az esztendőben. Fogadjuk el!

Ámen.