Mt 9 Családi 12 10 14

Igazi gyógyulás… - Máté 9,1-8

Harka, 2012. október 14.

Kedves Harkai Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Textus: „Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja." Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” (Mt 9,1-8)

A már gyermekeknek elmesélt cipővásárlásos (B. Ivántól) jelenet jutott eszembe, ahogyan Jézus gyógyítási történetét olvastam. Ott is mindenki mást várt. Jézus bűnbocsánatot adott, és mindenki csalódott volt, mert nem ezt akarták, nem ezt várták. A beteg sem, az őt Jézushoz vivő barátai sem, és az írástudók sem. Mindannyiuk határozott elképzelése az volt, hogy Jézus gyógyulást, egészséget ad ennek az embernek. Hiszen az első, a legfontosabb, a legnagyobb kincs az egészség, - így gondoljuk, így mondjuk. Jézus azonban másként gondolja. Ő azt mondja: az első, a legfontosabb az Istennel való kapcsolat. A lelki egészség. Ezért van szüksége ennek az embernek, és minden embernek először bűnbocsánatra. És Jézus első szava ezért mindig az, hogy: Meg vannak bocsátva a bűneid.

Hogy mennyire igaza van Jézusnak, hadd világítsam meg két oldalról is. Az egyik: Ugye láttunk már, ismerünk egészséges embereket, akiknek rendben vannak a szervei, a szíve, a vérnyomása, a tüdeje, a gyomra, a többi, csak a lelke nincs rendben. Ingerült, nincs rendben a családi élete, veszekszik a házastársával, a gyerekeivel, megkeseríti a munkatársai életét, örökké nyugtalan, örökké elégedetlen, mert valami rendezetlen terhet hordoz a lelkében, amitől szeretne szabadulni, de nem tud.

És most a másik oldalról is lássuk: ismerhetünk embereket - mert vannak -, akik csendesen hordozzák egy súlyos betegségüket, vagy más bajukat. Talán a szívük gyenge, vagy a rák pusztítja testüket, fájdalmaik vannak, vagy agyvérzés után mozgáskorlátozottak, talán bénán fekszenek, mint ez a történetbeli ember. Beteg, súlyosan beteg a testük, a lelkük mégis egészséges. Nem lázadoznak, nem ingerlékenyek, nem vádolnak senkit, nem követelőznek, elfogadják a sorsukat, békesség és hit van bennük, és talán az ének szavaival ki is mondják: Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.

Miért ilyen az egyik, és miért olyan a másik? Azért, mert az egyiknek van kapcsolata Istennel, a másiknak nincs. Az, hogy van-e valakinek kapcsolata Istennel, egyedül azon múlik, hogy meg vannak-e bocsátva a bűnei. Istentől semmi más nem választ el minket, csakis a bűneink. Jézus azért jött el hozzánk, ma is azért jön hozzánk igéjében, a szentségekben, hogy a bűneink se válasszanak el minket Istentől, a mi mennyei Atyánktól. Mi azt gondoljuk, hogy megoldhatjuk a bűn kérdést. Azt gondoljuk, hogy ha letagadjuk, elfelejtjük, bagatellizáljuk, másra hárítjuk a bűneinket, akkor nem lesznek bűneink. Azt gondoljuk, hogy majd vigyázunk, hogy ne kövessünk el bűnt. Elfelejtjük, hogy mi magunk vagyunk a bűnösök, de nem azért, mert bűnt követtünk el, éppen fordítva van: azért követünk el újra és újra bűnt, mert ilyen bűnre hajló a természetünk, és nem tudunk nem vétkezni. Jézus ezt úgy mondja, hogy rossz fa az életünk, ezért rossz gyümölcsöt terem. Jó fává, jó gyümölcsöt termővé egyedül Jézus tud minket teremteni. Amikor kimondja, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, az nem csak a múltunkat, hanem az egész személyünket tisztába teszi. Azt jelenti ez a mondat, hogy Isten elfogad bennünket, bűntelennek, tisztának, hogy most már semmi nem választ el tőle, és új életünk van. Ezt nevezi a Biblia újjászületésnek.

Nemsokára ünnepeljük a reformációt. Luther Márton, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy elnyerje Isten kegyelmét, végül megértette: a Jézus által megszerzett és nekünk ajándékozott bűnbocsánat az egyedüli, amely utat nyit Istenhez. Így mondja: Ahol bűnbocsánat van, ott új élet és üdvösség is van. Ezért adja Jézus először a bűnbocsánatot, mert ez a legfontosabb. Hiába van valakinek testi egészsége, ha a bűneire nem kapott bocsánatot, távol van Istentől, és nincs örök élete. Fordítva is igaz: hiába beteg valaki testileg, ha bűnbocsánatot kapott, akkor ott van vele, testi betegségei, nehézségei ellenére is ott van vele Isten, és örök élete van. Döntsük el hát, hogy mi nekünk a legelső, a legfontosabb: az egészség, a gyógyulás, a testi, anyagi jólét, vagy a bűnbocsánat? A legegyszerűbben úgy ismerhetjük meg, hogy igazából mi számunkra a fontosabb, ha megnézzük, hogy miért imádkozunk? A gondjaink, bajaink, nehézségeink megszűnéséért, vagy azért, hogy jó kapcsolatunk legyen az élő Istennel? A kettő természetesen nincs ellentétben, nem zárja ki egymást, de mégis fel kell állítanunk egy fontossági sorrendet.

Ebben a történetben Jézus mind a kettőt megadta a betegnek. Először megbocsátotta a bűneit, azután meggyógyította őt testi bajából is. Jézusnál ez a fontossági sorrend. Ezzel figyelmeztet minket arra, hogy azzal még nincs semmi rendben az életünkben, ha meggyógyultunk, újra egészségesek vagyunk, újra használni tudjuk testünket, de továbbra is Istentől távol vagyunk, és tagjaink továbbra is a bűnt szolgálják. Ha csak a testünk gyógyul, akkor lehet, hogy 10-20-30 évvel tovább élünk az egészséges testben, de ha a lelkünk, az Istennel való kapcsolatunk gyógyul, akkor örök életünk van. Nem csak 10-20-30 év múlva, hanem már most, mert már mostantól, a bűnbocsánat, a kegyelem felettünk való kimondásának pillanatától belép életünkbe Jézus Krisztus, aki maga az örök élet. Ő azt ígérte, hogy aki őbenne él, az soha nem hal meg, annak a számára a minden embert előbb utóbb utolérő halál csak átköltözés a látható világból a láthatatlanba.

Amikor Jézus azt mondja, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, akkor lehet, hogy ma is vannak, akik csalódottak lesznek, vannak, akik azt mondják, nekem nem ez kell, vannak, akik bosszankodnak. De Jézus nagyobb távlatban látja életünket, és azt adja, amire igazán, leginkább szükségünk van. Egyszer, talán nem is sokára eljön majd az az óra, amikor azok, akik meghallották és elfogadták Jézus bűnbocsánatot adó szavát, nyugodtan és örömmel fognak szembenézni az elkerülhetetlen fizikai halállal. Azoknak pedig, akik mást vártak Jézustól, rá kell majd döbbenniük, hogy azt mulasztották el, amire akkor a legnagyobb szükségük lesz.

Meg vannak bocsátva bűneid! Ma is ezt mondja Jézus először, személyesen nekünk is. Hallgassuk meg Jézus ajánlatát! Ne menjünk el ingerülten a boltból, mert nem ezt akartuk talán! Higgyük el, ő jobban tudja, hogy mire van legelőször és leginkább szükségünk. Mert a bűnbocsánat az Istennel való viszonyunkat rendezi, és ha ez rendben van, akkor már alapjában véve életünk többi dolga is rendeződik. Ennek jeleként Jézus tovább cselekszik. Miután megadta a betegnek az igazi segítséget, azután foglalkozik azzal a bajjal is, ami miatt elé vitték. A meg vannak bocsátva bűneid után elhangzik az is, hogy: Kelj fel és jár! Jelként gyógyítja meg Jézus ezt a beteget, a testi gyógyítás jele annak, hogy Jézus az egész emberrel törődik, nem csak lelkileg segít, hanem gyakorlatilag, a teljes életet figyelembe véve. Azt is megmutatja, hogy a bűnbocsánatban felszabadító erő van. Ahol bűnbocsánat van, ott újra kezdődik, újra élhetővé lesz az élet. Aki találkozott Jézussal és átélte bűnei bocsánatát, az meggyógyult, megváltozott, új emberként éli tovább az életét. Akkor is, ha megszűntek a problémái, de akkor is, ha nem. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Téged áldunk a Jézus Krisztusért, aki az erőtlenek gondját magára vette, és szolgálatának gyümölcséből ma is éltet minket. Kérünk, láttasd meg velünk, hogy munkatársaid vagyunk, és taníts örömmel dolgozni felebarátaink javára azon a helyen, ahová állítottál. Ámen.

Istentisztelet menete (121014):

Lekciók:

²⁶Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.  ²⁷Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.  ²⁸Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (…) ³¹És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. (1Móz 1)

Mt 9,1-8: Itt mindenki együtt mozog, több mozgást is ki lehet találni (gyerekek mutogathatnak velem együtt, ha meghallják a szót)

Ház: tetőjelzés

Ember: magunkra mutatva felállás

Jézus: Ég felé mutatás

Egyik nap Jézus tanított egy házban. Az emberek mindenfelől jöttek a házba, hogy halják tanítását, és lássák az ő csodáit. Valójában annyi ember jött, hogy a ház megtelt.

1, 2, 3, 4 barát hallott Jézusról, és odacipelték a házba az egyik barátjukat - egy embert, aki nem tudott járni. Amikor odaértek a házhoz, túl sok ember volt ott, és nem találták az utat Jézushoz. Ekkor egyikük azt találta ki: használjuk a lépcsőt a ház mellett, és bontsuk ki a tetőt. Az emberek széthúzták a szalmát és faágakat, hogy egy lyukat csináljanak a ház tetején éppen Jézus felett. El tudjátok képzelni, bent az emberek azt hihették, hogy leszakad a plafon…

Leengedték a beteg embert, közvetlenül Jézus elé. Jézus látta, hogy az emberek hittek benne, és szerették a barátjukat. De ahelyett, hogy meggyógyította volna az emberünket, azt mondta neki: Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid. Képzeljétek, néhányan az akkori tanítók közül nagyon felháborodtak, nem értették, hogy Jézus hogy mondhat ilyet egy embernek. Ők nem tudták, mint ahogy senki sem az egész házban, hogy Jézus Isten Fia volt. Jézus tudta, hogy mit gondolnak az emberek a házban. Így ránézett a béna emberre, és azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj a házadba. Ekkor minden ember dicsőítette Istent, mert tudták, hogy aznap egy csodát láttak ebben a házban.

Nagyon ügyesek voltatok! Csak néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni Nektek ehhez a történethez, aztán Andrea nénivel bemehettek a sekrestyébe, hogy az óvodások és az elsősök színezzenek egy kicsit, az írni tudó iskolások pedig visszaüljenek a padba, és kitöltsenek egy betűrejtvényt.

Ez pedig egy olyan példa, amit szeretnék elmondani, ami egy kedves lelkészkollégámmal (Balicza Iván) történt meg: Ha valami olyasmit akarok vásárolni, amiről határozott elképzelésem van, gyakran fordul elő, hogy az eladó nagyon felbosszant. Bemegyek például egy boltba, és kérek egy fekete, 43-as, ünnepi cipőt. Az eladó erre azt mondja: nincs, csak 42-esben. De tessék venni barnát, abban van 43-as. Mire én: nekem fekete kellett volna, és a további vita elkerülésére már mennék is kifelé, az eladó azonban nem ereszt, és elkezd győzködni: feketében nagyon szép bebújós szandáljaink vannak, hozok egy 43-ast. Most már menekülök, de már ingerülten visszaszólok: Értse már meg, nem kell szandál, nem kell 42-es, nekem 43-as fekete bebújós cipő kell, ha nincs, ne akarjon mást rám erőltetni.

Így gondolkodhattak Jézus körül az emberek is. Ők azt akarták látni, hogy Jézus rögtön meggyógyítja a bénát, nem még arról beszél neki, hogy megbocsáttattak a bűneid. Pedig Ti is tudjátok, hogy egy betegségből - általában - meg lehet gyógyulni, de a bűneink megbocsátásához az kell, hogy azzal a Jézussal legyen igazi kapcsolatunk, akit már keresztelésünk óta megismerhettünk. Hát ezt az élő kapcsolatot kívánom Nektek.

Mondjuk el egy rövid imát, mielőtt elindultok: Jézusunk, áldj meg bennünket, hogy ha mi kerülünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk, akkor legyenek embereink, akik Hozzád visznek bennünket. És ha mi látunk ilyeneket, akkor mi is tudjuk, hogy Te nemcsak egyszerűen meggyógyítani tudsz, hanem új életet is adsz nekünk bűneink megbocsátásával. Ámen.