Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Lázárné Tóth Szilvia

Gyülekezetépítési elképzelések LTSz.pdf — PDF document, 364Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image

Jelenlét és tanulás 

 

 

 

Lázárné Tóth Szilvia vagyok, 2011. 

augusztusa 

óta  evangélikus  lelkész. 

Gyülekezetépítési  elképzeléseimet  két 
szóba szeretném most belesűríteni: jelenlét 
és tanulás. 

A  jelenlét  két  ellentétes  lelkészi 

tapasztalatom  alapján  vált  fontossá 
számomra  a  gyülekezetépítésben.  Az  első 
tapasztalatot  két  éves  székesfehérvári 
beosztott  lelkészi  szolgálatom  alatt 
szereztem.  Principálisom,  Bencze  András 

különleges  tanulási  lehetőséget  biztosított  beosztott  lelkészeinek  azzal,  hogy  a 
Fehérvárcsurgói  Evangélikus  Leányegyházat  a  mindenkori  beosztott  lelkészre  bízta, 
természetesen teljes támogatása mellett. Fehérvárcsurgón éreztem meg, hogy milyen 
nehéz közösséget építeni, gyülekezetet pásztorolni úgy, ha a lelkész nem lakik helyben, 
és csak kevéssé lehet jelen a gyülekezeti tagok és a falu közössége számára. 

A  soproni  Fabricius  Endre  Evangélikus  Szeretetotthonban  ennek  éppen  az 

ellenkezőjét élhetem meg. Csak félállásban ugyan, de minden nap aktívan jelen vagyok, 
megszólítható vagyok az Otthonban, nem csak a lakóink, hanem a munkatársak, és adott 
esetben  a  hozzátartozók  számára  is.  Így  megismerhetem  az  embereket,  a  közösség 
helyzetét és állapotát. Ebből az érzékeny jelenlétből nő ki a hiányok és a lehetőségek 
felismerése, de a megfelelő kommunikációs csatornák és formák megtalálása is.  

De a jelenlét nem csak az emberekkel kapcsolatban fontos, hanem az Istennel 

kapcsolatban  is.  Isten  mindig  jelen  van  a  számunkra.  A  kérdés  az,  hogy  mi  is  jelen 
vagyunk-e  az  Ő  számára.  Óriási  a  kísértés  –  még  a  gyülekezetben  is,  hogy  Nélküle 
gondolkodjunk és tervezzünk, és elfelejtsük élvezni Isten erőt, kreativitást és közösséget 
teremtő jelenlétét. 

A másik szó, amely mellett nem tudok elmenni, ha gyülekezetépítésről van szó, 

a  tanulás.  Nem  elméletek  megtanulására  gondolok  itt.  Hanem  arra,  hogy  akárhol  is 
szolgáltam,  mindenütt  rengeteget  tanultam  a  gyülekezet  tagjaitól  és  mindazoktól, 
akikkel a szolgálatom kapcsán találkoztam. A hittanos gyerekektől kezdve az ifjúságon 
és a betegeken át egészen az idősekig, az egyházfitól kezdve a tanárkollégákon át az 
ápolókig, mindenkitől tanultam. Akár azzal, hogy tükröt tartottak nekem, akár azzal, 
hogy megosztották velem tudásukat, tapasztalataikat. 

Éppen ezért nem kész gyülekezetépítési rendszerrel a fejemben érkezem, hanem 

nyitottan. Az eddig jól működő alkalmakat folytatva, a hiányokat és a lehetőségeket a 
Testvérekkel együtt keresve képzelném el harkai lelkészi szolgálatomat.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek