Mt 4,12-17 Vízkereszt 13 01 06

Vízkereszt

Harka, 2013.január 06.

 

Mt 4,12-17

12Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 13Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15"Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!  16A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." 17Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa."

 

Ézsaiás 60,1-6

Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége.  Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.  Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

 

0. Ünnep

Reményik: Két fény között

Szemközt a fiúmei kikötő,

Elől a nagy világítótorony.

Lobban, forog, forgó fénykévéit

Futtatja végig a hullámokon.

 

Hátam mögött sziklarepedésben

Parányi fényű szentjánosbogár.

Kis hangya, kóbor pille, valaki

Az ő fényénél is hazatalál.

 

Hát én, hát én világítok vajjon? –

Csobban a tenger csorba sziklaélen.

Se fárosz nem lettem, se fénybogár.

A parton állok két fény közt, sötéten.

 

Vízkereszt ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk, gazdag, sokszínű jelentéstartalommal. Keleten most ünneplik Jézus születését, Isten Földre jöttét.

A nyugati egyház pedig ezt a napot hármas kinyilatkoztatás alapján üli meg, ezért van 3 neve is:

- epifánia: mert Krisztust kinyilatkoztatta a pogányoknak, a 3 királynak, azaz a napkeleti bölcseknek

- theofánia: mert Jézus megkereszteltetésénél, a Jordánnál ezen a napon az egész Szentháromság kinyilatkoztatta magát – Atya a hangzó igében (ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm), a Fiú közvetlen személyes tettében, és a galambként leszálló Szentlélek.

- bethfánia: a házat jelentő beth szóról, mert Jézus a menyegzői házban azzal, hogy a vizet borrá változtatta, először mutatta meg dicsőségét, és először bizonyította, hogy Isten.

Azóta az epifánia jelleg kap közöttünk hangsúlyt, mely kidomborítja a missziói jelleget, és hangsúlyozza: Isten világossága és igazsága minden embernek fölragyog és szól.

Ami előttünk áll tehát: valóban vízkereszti textus, hiszen ezzel mutatta meg Isten a dicsőségét Egyszülöttjében.

 

1. Ettől fogva

            Máté evangélista ma sem tesz mást, kedves Testvéreim, mint amit tőle megszoktunk: tanúságot tesz Isten útjáról. Amint szokása, itt is a prófétáktól húzza meg az ívet a jelenig. Képes azt látni, hogy Jézus ebbe az ívbe, azaz Isten munkájába tartozik. Ezért szól róla, nem másért. Lehetne ugyan ma is Zebulon és Naftáli sötétségét összekötni valami maival, látványosan átlépni a Jordán után a tengeren, és még azon túlra is, de nincs rá szükség. A misszió nem azt igényli, hogy rátelepedjünk valakire, hanem csak Isten munkájáról kell szólni. Isten munkájáról pedig úgy tudok szólni, hogy elmondom, ismertem olyanokat, akik sötétségben éltek, és most már világosságban élnek. Ismerek olyanokat, akik még mindig sötétségben élnek. Vízkereszti örömhírünk lehet az ő számukra is: NEM KELL! Nem kell tovább! Van fényesség, amely immár nemcsak a kiválasztottaknak szól, hanem mindenkinek. MINDENKINEK! Hiszem, hogy már a karácsonyi örömhír is ez volt, de talán érezzük a folyamatos tágulást, kedves Testvéreim. Először csak szülők, aztán pásztorok, aztán Simeon és Anna, aztán a napkeleti bölcsek, szóval az egész világ. Egy csodálatosan kitáruló fényesség.

 

Jézusnak is fontos a folytonosság. A próféciát úgy érte el, hogy Galileába ment, ott Kapernaumba költözött. Helyét, helyzetét pedig avval határozta meg, hogy átvette Jánosnak, a keresztelőnek azokat a szavait, melyekkel János Júdea pusztájában kezdett prédikálni. Ezzel ő is egyértelműen Isten munkájára irányította a figyelmet. Így megfelelt annak a sürgősségnek is, ami a felhívásában kimondatlanul, de benne volt (van).

Tanítványait is előkészítés után küldi ki, ami itt azért említendő, mert azok sem alakítottak hívő közösségeket, nem választottak le csoportokat. Azaz nem gátépítés, behatárolás, hanem a világosság terjesztése volt továbbra is a feladat. Jézus átveszi Keresztelő szavait: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!

 

2. Világosság, elközelített.

 

A világosság nem rabul ejt, hanem utat mutat. Amikor kivilágosodik, akkor oda lehet találni. Ez még mindig nem azt jelenti, hogy az embernek kell menni, csak azt, hogy már tudhatja, hol van a védelem. A világosság nem a hogyan, vagy miként kérdésekre felel, hanem arra: hol van? Ez a felelet pedig egyértelmű, tehát nem kell elmagyarázni, hogy merre nincs. Fénylik. Tehát elég Jézust felmutatni. Jézus pedig a nagy kérdésre; mit...?, azt feleli: kövess. Így születik a sokaság. Így tágul a kép. Így tágul a kör. Vízkereszti imádságunk lehet, hogy így táguljon a mi gyülekezetünk köre is. Azok köre, akikre ragyog ez az örök világosság.

 

Elközelített a mennyek országa: Ha közelít, annál nagyobb remény van a bejutásra. De ha elközelít, akkor ezzel elsősorban nem a feléje irányuló mozgáson, a bejutáson van a hangsúly, hanem azon, hogy ami elközelít egyre közelebb jön. Nem azért, mert leimádkozták, hanem azért, mert így döntött Isten. Személy szerint Jézusban történik ez a közelítés. Ám hozzá nem mint egy személyhez, hanem mint országhoz kerülünk így közelebb. Azaz egy új, legalábbis más élettérhez. Viszont (ha igaz) minden ország vízumot ad a betérni szándékozónak. Ez az ország azonban a helyben maradóknak hirdeti a határain belül rájuk érvényes előnyöket. --- Jézus világban való megjelenése, munkája és eredménye ez. Nem meggyőz, hanem meghirdet (be is mutatja). A tanítvány sem tehet többet.

 

3. Megtérés.

Augusztinusz imádsága: Uram, tiszta erkölcsös szívet adj nekem – de ne mindjárt. Mert nagyon féltem, hogy rögvest kigyógyítasz szenvedélyeimből, melyeknek betege voltam, s amelyeket csak kissé megzabolázni, semmint egészen elpusztítani akartam volna.

Egy útról félig nem lehet visszafordulni… A világosságban előjönnek életünknben azok a részletei, amelyeket nem szeretnénk látni, de hogy ezektől szabadulni tudjunk, szembe kell nézni velük.

 

A megtérés, mint kifejezés, számtalan szükséges, jó, hasznos tartalommal van terhelve. Ezeknek legrosszabb része az embert indítja, a mozgásra. E „csekély eltérés” visszanézve igazolt. A megtérés, egy új kezdés, ha tetszik, más kezdés. Ezért a felszólítás előbb abbahagyást jelent, s visszajutást a kezdő pontra. Nem jó az, ami

most folyik. Térj meg. Menj haza. Rakd le a szerszámaidat, az elképzelésedet, a hátteret, ahonnan indulni szokásod.

A megtérés egy kicsit sűrű program. Amiben először az ember nem tesz semmit, de addigra Isten mindent megtett. Amit hirdetni kell olyan, mint karácsony ünnepi fényében a kettőt melegítő szó: ajándék neked. Mint az Ige: Isten teszi veled. Hová kellett mennie e megszólítottaknak? Sehová. Ellenben akiket csak elért Jézus, Istent dicsőítették.

 

Az igében mindenképpen hangsúlyos az ézsaiási prófécia beteljesülése: a sötétség-világosság ellentétpárja. A Jézusban megjelent világosság, a megtérésre hívó szó, és az, hogy a pogányokhoz is szól Isten. Még nem is tanított Jézus, még a kezdetén vagyunk mindennek, s már megjelenik a világosság Jézusban! Itt veszi át Jézus a stafétabotot Keresztelő Jánostól, és kezdi meg működését. Tulajdonképpen elindul a kereszt felé. Vízkereszt ősi evangéliumában a pogány napkeleti bölcsek jönnek Jézushoz. Itt ő megy a pogányok közé, megtérésre hívja őket. Ez pedig – a megtérésre, bűnbánatra hívó szó – mindig aktuális. A ma egyházának is. A harkai gyülekezetnek is.

 

Imádkozzunk! Könyörgünk Hozzád, Urunk, a megtérés Lelkéért! Hozd el szívünkbe is végtelen hatalmadat, bölcs uralmadat, hogy elfogadva érkezésedet, méltóképpen készülhessünk. Csendesítsd el háborgó szívünket, hogy ne az elszabadult indulatok vezéreljenek, hanem a Benned is meglevő indulat költözzön belénk – mely egészen a Golgotáig volt engedelmes a mindenség mindenható Urának. Változtasd meg elménket, hogy megújulhasson életünk, és általa környezetünk, és hogy megtaláljuk a békességre és örökéletre vezető utat! Ámen.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek