Mt 25,14-30 Örök élet vasárnap 12 11 25

Teológus szupplikáció: Zahorecz Pál

Harka, 2012. november 25. – Szentháromság u. utolsó (Örök élet) vasárnap

 

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

 

Igehirdetési alapige: Mt 25,14-30

14"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

 

Lekciók: 2Pt 3,3-14

 3Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek,  4és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." 5Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára.  6Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult,  7a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. 8Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.  9Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 10De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.  11Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 12akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.  14Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.

 

Ézs 65,17-25

17Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.  18Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.  19Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.  20Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.  21Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.  22Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.  23Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt.  24Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.  25A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.

 

Gyermek istentisztelet

Ének: ÚÉ 6 Szívem csendben az Úrra figyel… (+mutogatás)

Igehirdetés: Máté 7,7-8

7Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

 

Ki az, aki veszítette már el valamelyik fontos dolgot, mit az ő életében nagyon nélkülönözhetetlennek gondolt?

Nekem is volt már ilyen. Tudjátok mit?

(előveszem a régi kispárnám) Én a kispárnámat veszítettem el, amit még az édesanyámtól kaptam, amikor nagyon kicsi baba voltam. És persze mit csinálunk rögtön, ha elveszítjük ezt az értékes dolgot?

Egyértelmű, azonnal elkezdünk kiabálni, hogy „Anya vagy Apa, hová tetted a kispárnám.” Bezzeg arra nem is gondolunk, hogy esetleg mi magunk keressük.

Tudjátok ilyenkor őket szoktuk zargatni, hogy mi hova tűnt el.

Pedig figyeljétek meg, milyen egyszerű lenne, ha kérnénk, mert könnyebben megkapjuk. Vagy tudjátok, ha keresnénk, akkor hamarább megtalálnánk.

És a zörgetést is bele lehet tenni, ha egyik se volt eredményes.

Például az én kispárnám tudjátok hol volt akkor?

Rajta ültem. Végig és úgy üvöltöttem édesapámra, hogy hova tette el azt a kispárnát, amit anyutól kaptam.

 

A mennyei Atya is ilyen. Kérjünk Tőle, Ő ad. Jézust adja az életünkbe. Keressük Jézust és biztos, hogy megtaláljuk. És együtt, ha kopogunk a mennyei Atyánál biztosan bebocsájtást nyerünk nála.

Nem kell rögtön mindig kiabálnunk, ha valamit nem találunk, mert lehet, hogy végig ott volt előttünk és mindenki észreveszi rajtunk kívül, csak mi nem.

Hát kérjünk segítséget nyugodtan és nem baj, ha Jézus adja meg.

Kértek egy kis meglepetést?

Igen? Valahol ott vannak a székeknél elrejtve.

Keressetek és megtaláljátok. Bizony mindennapunkban muszáj lesz keresni, mert ahhoz mi is kellünk, hogy megtaláljuk.

Nem találtatok semmit? Kit kell most szépen kérni? /Itt magamra mutogatok./

Hát, akkor zörgessetek és megnyittatik nektek és sokkal egyszerűbb így az életbe menni. /Majd az ajándékok átadása vagy a végén/

Ámen

 

 

Istentisztelet

 

Otthon ültem és a meleg kályha lobogó tűzét néztem és közben kint esett hatalmas pelyhekben a hó. Vén kezembe egy forró csokoládé, a másikban pedig egy meghívó ma estére, vacsorára egy idegenhez, aki még a nevét sem volt képes leírni és az időpontot sem. Csupán annyi áll benne, hogy értem jön majd és ő visz el magához. Nem kell semmit vinnem csak magam. Volt időm és kicsit gondolkodtam az életemen, hogy mennyi mindent tettem meg. Felneveltem 3 gyereket és lett 7 unokám és 4 dédunokám. Végig hűséges voltam a feleségemhez és egy hosszú tanári pálya van a hátam mögött, ahol mindig mindenki emlegette a nevem. Mind a mai napig küldenek köszönő leveleket a volt tanítványaim…

Egy egész év van ismét mögöttünk és mindannyiunk számára tartalmasan telt. Voltak benne hatalmas hegytetőkön való szárnyalások és voltak benne a völgy legmélyén lévő kiáltások.

Elérkeztünk hát ismét arra pontra, amikor már mindannyian érezzük, hogy a levegőben már megtalálható az új év varázsa. Bizony nyitva van az ajtó, csak nem mehetünk még be rajta.

El kell számolnunk ma és meg kell látnunk, hogy a mögöttünk lévő évben mi volt a mi a feladatunk és mégis mit sikerült teljesítenünk belőle, mert jövő héten ismét kapunk egy évre való célt és ismét teljesítenünk kell.

Természetesen nem annyira egyszerű ez, mint azt mi gondolnánk, hiszen itt nincs munkanapló, nem kell brigádban dolgozni és nincsenek folyamatos határidők, csupán ez az egy.

Ugyanis tavaly ilyenkor elment Jézus és adott mindannyiinknak talentumot.  Nem egyformát, hiszen mi sem vagyunk azok. Az, hogy kire mennyit bízott azt csak a végén láthatjuk meg. Elkezdhetjük és elvihetjük a családunkhoz és gyarapíthatjuk ezeket, elkezdhetjük és elvihetjük az életbe és megsokszorozhatjuk, elkezdhetjük és élhetjük ugyanazt az életet, de nem fog történni semmi. Ugyanolyan emberek leszünk, mint tavaly voltunk. Képesek vagyunk ezeket a dolgokat, melyeket ránk bíztak fontosnak tartani és igazán megszorozva visszavinni.

De előtte még vissza fog jönni, mert az Úr a példázatban és a való életben sem hagyja el szolgáit.

Készen állsz rá, hogy elé állj kedves testvér?

Nem hiszem, mert még nekünk, akik teológiával foglalkozunk sem sikerül mindig követni azt, hogy több talentum legyen az életünkben. Nem vesszük észre azt, hogy mégis mi forog kockán és csak arra vagyunk képesek, hogy boldogan éljük azokat a napokat, melyekre sikerült fel kelnünk és ismét elindulhatott a meg szokott szürke élet.

A talentum nem ennyi, nem is lehet ennyi és nem lesz ennyi.

Bátrak vagyunk arra, hogy kockáztassunk azt, hogy igenis megfogjuk az értékeket és gyarapítsuk azokat Krisztusban?

Ez nem olyan, mint a szerencsejáték, hogy felteszem a fekete 12-re, mert fekete a kedvenc színem és Jézusnak 12 tanítványa volt és vagy nyerek, vagy nem.

Itt mindenki nyer, és nem kell szerencsejátékot játszani, csak annyit, hogy a megnézzük mennyi az, amennyit lehet kamatoztatni.

Mi lehet a talentum kedves testvérek így az év utolsó vasárnapján?

A szeretet, amely nem más, mint az élet igazi boldogsága és az, hogy igenis szebbé tesszük egy kicsit azt a világot, melybe mindannyian beleszülettünk. Maga Krisztus is arra tanított minket, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat. Nem kell természetfölötti erővel rendelkeznünk ahhoz, hogy mindig mosolyogjunk és legyen egy-két olyan kedves szavunk, melyet a másik éppen egy életmentőnek talál.

Van egy híres angol mágus, aki az egész világot beutazza az ő mutatványaival és úgy is hívják, hogy a modern Hudini. Egyszer volt vele egy riport és megkérdezte őt az újságíró, hogy hogy sikerül neki ennyi embert elkápráztatnia, és hogy tud mégis ennyire szerény maradni. Annyit válaszolt csak, hogy neki nem kell más, csak az, hogy a sok gyakorlás után Isten segítse azt, hogy ez az értéket jól tudja felhasználni és csakis Ő általa tudja véghezvinni minden remek mozdulatát, mert nélküle ő is csak egy egyszerű utcai csaló lenne.

Az igazi talentum már rég bennünk van és rég odaadta Krisztus nekünk, csak észre kell vennünk. Úgy gondolom, hogy a családból is kapunk talentumot, melyet mi is tovább tudunk adni és azt majd lehet nem mi, hanem az utánunk jövők kamatoztatják tovább.

Mert igenis sokkal könnyebb úgy odaállni örökélet vasárnapján, hogy tudjuk mi már kamatoztattuk a nekünk adott talentumot és készen állunk arra, hogy az Úr visszatérjen és számon kérje ezt tőlünk.

Eléggé kellemetlen érzés úgy gondolom, amikor elmegyünk valakihez vendégségbe és ő készül egy hatalmas meglepetéssel és vesz mindenféle ajándékot, mi pedig nem viszünk semmit, csak magunkat.

De Isten ezzel nem törődik, hiszen Ő csak ad nekünk. Isten azért ad, hogy adhasson. Ad életet, hogy örök életet adhasson. Ad lelket, hogy hitet adhasson. Ad hitet, hogy Krisztust adja, és ad Krisztust, hogy magát adhassa.

Krisztus pedig mindent nekünk ad, hiszen ő önmagát már odaadta és mi tudunk ennél nagyobb ajándékot neki visszaadni? Csak azt, hogy az a talentum, melyet megkaptunk tőle gyarapítsuk és álljunk úgy oda elé ezen a vasárnapon, hogy igenis mindent megtettem azért, hogy valóban egy olyan évet zárok, melyben sikerült minden lehetőt megtenni, hogy Ő elmondhassa nekem: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután.

Bizony sokat bíz ránk ezután, de nemcsak Ő, hanem a mennyei Atya is. Mégis mit?

A körülöttünk élőket és mindenkit, akivel csak találkozunk nap, mint nap. Ez a mi igazi jutalmunk, hiszen valóban rengeteg dolog az, melyet kaptunk az Atyától. És csak kizárólag ezt az egyet várja vissza tőlünk.

Igen, nézzünk magunkba és mindennap adjunk hálát ezért a sok talentumért, melyet megkaptunk és mindennap adjunk hálát azért, hogy van egy új nap, ami egy új esély számunkra.

De nem ér véget itt, hogy meghalunk és utána ennyi volt. Elveszett minden talentum és senki sem fog rá emlékezni. El sem tudjuk azt képzelni, hogy mennyien fognak még ránk gondolni és őrizni ezt a féltett kincset, melyet mi megkaptunk és továbbadtunk.

Én őrzöm édesanyám kincsét, melyet azon sok mellett rám hagyott, hogy a világon a családnál és az embereknél nem lehet semmi sem fontosabb.

Tehát itt nem a nagy dolgokra legyen kiélezve a hangsúly, hanem a kicsi apró részletekre.

És igen, így kell odaállni elé és igen így kell örömmel megmondani, hogy köszönöm, igen bemegyek az ünnepi lakomára, az örök élet ünnepi lakomájára, mely a Messiással van egy asztalnál és igenis így megyek be adventbe, a várásba, melyben ismét találkozhatunk vele és örömmel tudjuk azt, hogy igenis új esélyeket kapunk a gyarapításra.

Ennél nagyszerűbb dolog nem is lehet, és attól nem kell félnünk, hogy kidobnak minket a sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás van, mert Ő mindig mellettünk van és segít, hogy kamatoztathassuk az életünket.

Ez a mai vasárnap csodája. A nyitott ajtó, melybe bemehetünk immár, hiszen tudjuk, hogy egy év alatt kamatoztattuk a ránk bízott talentumot.

A régi szép emlékek között majdnem elaludtam, hiszen nagyon fárasztó napom volt és rengeteg minden eszembe jutott. Ekkor hirtelen egy kopogás zavart fel az álmomból és lassan kinyújtózva belebújtam a papucsomba, majd elindultam az ajtó felé. Egy idegen alak volt, de nem láttam, hogy ki ő. Mondta, hogy öltözzek, mert megyünk a vacsorára. Nem kellett sokat, mert már fel voltam, csak egy kabátot húznom és egy csókot adnom a feleségem homlokára. Becsuktam az ajtót, majd sétálva némán elindultunk egymás mellett a szakadó hóban és sétáltunk egy sarkot, majd egy olyan házhoz érkeztünk, amit eddigi 80 évi itt lakásom alatt még sosem láttam. Ekkor kinyitotta az ajtót az idegen és hatalmas fényesség áradt ki belőle.

Majd egy ismerős hangon megszólalt nekem: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, gyere be urad ünnepi lakomájára!

Ámen.

 

 

 

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek