Aratási hálaadás - 3Móz 19

Harka, 2012. október 7.

Énekek: x, 9, y, 312, 12

 1Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 2Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.  3Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 4Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!  5Ha békeáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. 6Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ha pedig harmadnapra marad, azt égessétek el! 7Ha mégis eszik belőle valaki a harmadik napon, az romlott húst eszik, nem kaphat kegyelmet. 8Megbűnhődik, aki abból eszik, mert meggyalázta az ÚR szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül. 

9Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. 10Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! 11Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!  12Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! 13Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!  14A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az ÚR!  15Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!  16Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! 17Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.  18Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!

Újjászületés kápolnája: Devecser! - a héten felavatták a kétéves évforduló kapcsán: Vörösiszap-katasztrófa. Teremtés hete. Betakarításai hálaadás, Isten általi meggazdagodás, törvény és evangélium egysége…

Az Útmutató aratási hálaadást hirdet - talán abból lehet kiindulni, hogy miért adhatunk hálát. Azért adhatunk hálát, hogy Isten rendet teremtett erre a földre, és ezért a föld meghozza termését. És az ember mikor hozza meg termését? Csak akkor, ha Istenhez kapcsolódik, ha az Ő törvényei vannak a szívében. Ezt az egyetlen kiutat látom a `hálaadás ösvényén'… - kiegészített textus!

Aratási hálaadáson: Különös ez a törvény - szorgalmas, rendszerető embernek akár a gondatlan munka megparancsolásának is tűnhet - mi az, hogy a szüretelő, az arató végezzen fél munkát?

A parancs azonban nem a lustaságról szól, hanem két más dologról. Egyrészt az együttérzésről: a mező vagy gyümölcsöskert mellett elhaladó, tikkadt vándornak hadd legyen joga a fáról szakított gyümölccsel elverni szomját, a mezőszélen talált magokkal csillapítani éhségét. Abban a korban ritka volt a szolidaritás ilyen megnyilvánulása! Ugyanakkor ez a szabály emlékeztető is: vigyázz, a föld termése nem a tied! Te vetetted el a magot, de ajándék, amiből élhetsz, amit használhatsz. Nem a tulajdonod akkor sem, ha a föld tulajdoni lapján a te neved áll - az ÚRé a Föld és annak teljessége. Te csak ideiglenesen - életed idejére - használója vagy e Földnek. Amit kapunk Istentől, azért hálásak lehetünk, elfogadhatjuk, de épp azért vagyunk érte hálásak, mert nem a mienk, hanem Isten ajándéka. Ezzel a hozzáállással tekintsünk a szépen feldíszített oltárra is!

Szentek legyetek, mert én szent vagyok - egyértelmű, hogy egy kapcsolatban kell gondolkodni.

Sok igehirdetést hallottunk arról, hogy milyennek kell lenned, mint keresztyénnek - mintha a keresztyénség törvényvallás lenne... Az a legfurcsább, hogy az alapról nem beszélünk: hogyan lehet... A törvény tükör. Épp az evangélium mutatja meg, hogy az új szív hozza, hogy Isten törvényeit be tudjuk tölteni ― szentek lesztek, mert én szent vagyok. Mindig az etikumra helyezik a prédikációk a hangsúlyt ― holott Pál igehirdetései nem erről szólnak, hanem arról, mi mindent kaptunk Krisztustól, Krisztus által. Nem egyszerűen nekünk kell szeretnünk egymást ― hanem az a szeretet munkálkodhat bennünk is, amivel Isten szeret minket...

Az `emberi törvényvallásosság' mindig szűkebb, szigorúbb, mint az isteni törvények. Pl. óvodákban figyelték meg, hogy azok a csoportok, amelyekből `kivonul' az óvónő, maguk állítanak fel szabályokat ― és azok mindig szigorúbbak az óvodák-óvónők által felállított szabályoknál...

Jézus arról beszél, hogy tökéletesek legyünk, mint mennyei Atyánk ― vajon ez azonos a szentek legyetek, mert én szent vagyokkal?!

Sokat mondó, hogy minden részlet után ott áll, hogy „én vagyok az Úr!”.

Ez egy komoly gondolat, kemény törvényként hangzik: én szent vagyok, nektek is annak kell lennetek...

Lutheri értelemben is van azért benne evangélium: Istent félnünk és szeretnünk kell. Tehát kettősen jön ez elő: ha félem és szeretem Istent, akkor természetes, hogy megtartom mindazt, amit `követel', `elvár'. (Pl. egy család, ahol az édesanyát tegezik, de az édesapát magázzák, és csak elbújva a hátszó szobában merik a tegező formát kiáltani ― de aztán tisztelettudóan megmaradnak a magázódásnál...)

Az evangéliumot ne kössük feltételekhez! (Pl.: üdvösséged van, ha megtérsz, stb.)

Nem törvényt hoz elő (mit kell tenni), hanem evangéliumot, hogy a szíved új. Nem arról szól, hogy a keresztyén ember milyen kell legyen ― hanem hogy a krisztusi ember milyen.

Luther is mindig úgy magyarázza a parancsolatokat, hogy Istent félnünk és szeretnünk kell … Nem másik ember szeretetét kell hirdetnünk, hanem Isten szeretetét, és hogy ez a szeretet miként változtatja meg az ember látásmódját.

A mágnes két pólusa (Sz. Tamás)

A tanár magyaráz a tágra nyílt szemű seregnek — némán csodálják varázslatát. A mágnes könnyedén felemelte a vasdarabot! Két mágnes is vonzódik egymáshoz, ha megfelelő felükkel közelítjük — fordítva viszont nem viselik egymást.

Megindul a gyermeki fantázia: Milyen egyszerű volna kettévágni! A kék mágnesek vonzanák a vöröseket, taszítanák a többi kéket és viszont! Elő a fűrészt, hadd válogassunk kedvünkre, kék vagy vörös kell nekünk! … Mekkora a meglepődés, amikor kiderül: a félbevágott mágnes hiába csak kék, hiába csak vörös, továbbra is két ellentétes oldala van.

A mágnes: Isten igéje. A pólusok: törvény és evangélium. Hát nem mi is ilyen mulatságos kísérletet akarunk végrehajtani, mint a gyermek?! El akarjuk különíteni egymástól a törvényt és az evangéliumot, hogy aztán kedvünkre-kényünkre válogathassunk belőle. Az isteni mágnes azonban kitér a próbálkozás elől: akárhogyan is daraboljuk, mindig együtt kapjuk a törvényt és az evangéliumot.

Luther szavaival: Ha Isten igéjéből kivesszük és elvetjük a törvényt, hogy így kapjunk tiszta evangéliumot, akkor maga az evangélium válik törvénnyé! Igaz fordítva is: a törvényben kigyomlálhatatlanul ott az evangélium. Így van ez igeszakaszunkkal is. Vegyük észre a zsidó Újszövetséget — a Tízparancsolat evangéliumát!

Hálaadás-motívum végig…

(…)

Sokan értik félre — ferdítik el? — Augustinus szövegkörnyezetből kiragadott bölcs mondását: „Dilige, et quod vis, fac!” Úgy értik, mintha ezek után bármit tehetnénk, csak szeressünk. Úgy értik, mintha a szeretet minden bűn elkövetése alól feloldozna, vagy akár felmentene… Úgy értik, mintha a lelkiismeret eleve megvédene a bűn elkövetésétől, mintha tiszta lelkiismerettel automatikusan bűntelen volna az ember. Elfelejtik, hogy a lelkiismeret — és így a szív-szeretet is — megromlott a bűneset óta… — Épp az a mondás augustinusi értelme, hogy aki szeret, az már nem tehet akármit, nem szabad akármit tennie!

Sokat beszéltünk mindenféle bűnökről — másokéról, vagy általában. Ám Isten sosem a másik bűneinek felismerése, tetteinek megfigyelése és értékelése céljából adja igéjét, hanem mindig azért, hogy `magunkra vegyük', amit mond, és saját életünket világítsuk át vele. Arra szólít, hogy ami eddig elhangzott, azt először is magunkra vonatkoztassuk. Arra, hogy a törvényt legelőször is önmagunk elé tartsuk tükörként, melyek visszaverik bűneink sugarait, hogy jobban meglássuk, mennyit vétettünk Teremtőnk ellen, aki így szól hozzánk: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok.” (2b.)

Imádkozzunk!