2Kor 1,20-22 Isten Igenje! 2012 12 23

Isten Igenje! – 2Kor 1,20-22

Harka, 2012. december 23.

 

(17Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?  18Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem". 19Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"- né is meg "nem"- mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.) 20Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 21Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. 22Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

 

Lekció: János 1,19-28

 19Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" 20Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: "Én nem a Krisztus vagyok." 21Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?" De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?" Így válaszolt: "Nem." 22Ezt mondták tehát: "Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?" 23Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta."  24A küldöttek között voltak farizeusok is, 25és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" 26János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 27aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." 28Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

 

Énekek: 142, 1, 137, 149

 

0.

Ádvent 4. vasárnapja helyett Világvége utáni 1. vasárnap :-)

Még 17 363 pislogás

Még 4 órát álmodunk

Még 163 hetes busz jár

Még 27 hajszálunk hullik ki

Még 56 824 szívdobbanás

Még 0,1 centimétert nő a hajunk

Még 66 hullócsillagot láthatunk

Még 18 Dallas részt lehet végignézni

Még 1 előrejelzés készül az Időképen.

 

Ezeket olvastam csütörtök este az idokep.hu oldalon, amelyet szórakoztatásból hoztak létre a 2012. dec. 21-i világvégét jelölve. Azt gondolom, nincs olyan ember a templomban, aki ne hallott volna arról, hogy pénteken lett volna a világvége. Legalábbis az egykori maya naptár itt véget ér. Aztán beszélnek pólusváltásról, beszélnek meteor-becsapódásról, beszélnek 9000 fokról, és az élet megsemmisüléséről, hogy még tudományosabban hangozzon az egész. És kétségtelen, néhányan elég következetesek, hiszen bespájzoltak Kínától az Egyesült Államokon át több helyen, konzervek, lámpák, és még sorolhatnám. Néhányan meg abszolút nem következetesek. Hiszen mondják, hogy félnek, meg jaj, mi lesz, de nem tesznek semmit. Ezt én nem értem. Hiszen ha tényleg úgy gondolják, hogy igen, akkor a semmittevés szerintem nem jó válasz. Most már mindannyian tudjuk, hogy az egész butaság volt. És ez így is van jól. Egy diákom mondta, hogy Müller Péter előadásán hallotta a következőt, ezt mondta az író: Nem tudom, hogy 21-én lesz-e vége a világnak, de az tudom, hogy otthon karácsonykor töltött káposztát fogok enni a családommal. És ez így is van jól. Mert a világvége nem ilyen mesterségesen gerjesztett hisztériával fog eljönni. Sőt, a világ nem így fog megváltozni.

 

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Életünk során ezernyi ígéretet kapunk, és már megtanultuk, hogy a tizede sem lesz igazzá. Az ígéret nem kerül semmibe. Így áltatnak minket mesteremberek, kereskedők, reklámok, politikusok, diákok, ismerősök és rokonok. Ezért bizalmatlanná lettünk,ott tartunk, hogy már senkinek sem hiszünk. Istennek sem. Ma még ádvent van, holnap már karácsony szentestéje, újra halljuk az ígéretet, hogy Jézus nekünk született meg, énekeljük, hogy „A kis Jézus megszületett – örvendjünk!” – de már nem várunk semmi különöset.

1. Ismerjük fel, hogy az igehirdetésben nem emberi ígéretek szólalnak meg, hanem Isten ígéretei! Azé az Istené, aki nem hazug, akinek szava igaz, az igenje igen és a nemje nem. Ez az Isten a Szentírásban mondta el, hogy nem mondott le a vele szembeforduló emberről, hogy lázadását nem akarja megbosszulni. Isten szereti a bűnbe bukott embert, és meg akarja menteni, vissza akarja szerezni, hogy újra közösségben éljen vele. Ennek ígéretét a Biblia első lapjaitól az utolsóig olvashatjuk. De nem csupán szavakkal biztosítja Isten az ígéretet, hanem tettel is.

a. Isten ígéretei az egész Szentírásban szólnak az emberhez. Ezeknek az ígéreteknek a tartalma az, hogy Isten a bűnben elveszett embert nem hagyja magára, könyörül rajta, megmentésén, üdvösségén munkálkodik. Isten emberre mondott igenjének „vörös fonala” húzódik végig. Ezek az ígéretek pedig a Jézus Krisztusban szóló evangéliumban koncentrálódnak mintegy „kritikus tömeggé”. Őbenne, az ő személyében van az üdvösség, a szabadulás. Jézus nem egyszerűen csak beszélt Isten ígéreteiről, hanem az ő személyében testesültek meg ezek az ígéretek. Megtestesülés – hát nem erre készülünk?

b. Általa van az ámen is: héber aman = megbízhatónak lenni, szilárdnak lenni, érvényesnek lenni. Jézus szilárddá, megbízhatóvá, végérvényessé tette Isten ígéreteit. Nem csupán életével, hanem halálával és feltámadásával tette ezt. Aki Jézust megismerte, annak nem kell attól félnie, hogy Isten megváltoztatja vagy visszavonja ígéreteit. Ezért olyan nagy és egyedüli (unicum!) ajándéka Istennek, hogy elküldte Fiát az emberi világba, hozzánk, nekünk, hogy ő kezeskedjen Isten jóindulatáról és szeretetéről.

2. Felken: Pál és munkatársai szilárdan Krisztusban állnak, mégis szükségük van arra, hogy Isten folyamatosan megerősítse őket (jelen idejű bebaión ige!), és ugyanerre van szükségük a korinthusiaknak is. Meg nekünk is… Nem emeli ki tehát magát, és nem helyezi a korinthusiak fölé, hanem Isten kegyelmében bízik, hogy őt is és a korinthusiakat is Isten erősíti a Krisztussal való kapcsolatban és az új életben. Erre utal a „felken” kifejezés” is. A keresztyén ember életében jelen van a kiválasztottság. A Krisztus szó ezt jelenti. Felkent = Kiválasztott. A keresztyének = Krisztus-követők. Kiválasztottak. Istennek elkülönítettek. A keresztyén ember életében Isten Szentlelke munkálkodik, szüntelenül munkálja benne a krisztusi életformát, a szeretetet és a szolgálatra való készséget. Ebből a korinthusiak ugyanúgy részesednek mint az apostolok. Nem emberi kvalitásokon, erőfeszítéseken múlik a Krisztus követése, hanem Isten Lelkének munkálkodásán. A „kenet” nem tesz emberfelettivé, nem csodatévő erő, nem azért van, hogy csodálják az embert, hanem azért, hogy a keresztyén emberben kiformálódjék a Krisztus arca, a tiszta, megbocsátó, embertársait szerető és Isten dicsőségét megláttató személyisége. Mindez Krisztusban, a vele való szilárd, újra és újra megerősödő közösségben valósul meg.

a. A megerősítés fontos: egy történet szerint egy lelkész elment egy hittanos fiúhoz, aki már hetek óta elmaradt a templomból. Amikor beszélgettek a kályha mellett, a lelkész kivett egy izzó parazsat, és letette a földre. Egy idő után az izzás alábbhagyott, aztán szinte teljesen kialudt. A fiú azt mondta: egy szót se mondjon többet, tisztelendő úr, következő vasárnap ott leszek a templomban.

b. Mert megértette, hogy az izzást fent kell tartani. Ha azt szeretnénk, hogy ne aludjon ki hitünk, életünk, akkor bizony nem baj, ha a tűz közelében maradunk.

3.Isten megpecsételi ígéretét a Jézus-esemény által. Jézus születése, élete, halála és feltámadása kézzelfogható bizonyíték arra, hogy Isten halálosan komolyan veszi és megtartja nekünk adott ígéretét. Krisztus emberré lett, hogy testvérünk legyen, emberként élt, hogy minket Istenhez vezessen, emberként halt meg, hogy bűneinket eltörölje, és emberfelettiként támadt fel, hogy mi is megszabaduljunk a haláltól, és emberfeletti életre jussunk az üdvösségben. Jézus által Isten megpecsételte nekünk adott ígéretét.

a. Az ígéret zálogát is adta nekünk Isten. Hogy ne kételkedjünk, Isten Szentlelkével pecsételte el azokat, akik Krisztusban hisznek. A Lélek ajándéka ott van az életünkben. Új értékrend, a bűn miatt érzett lelkiismereti vád, a vágy a jóra, belső indíttatás szeretetre, vágyódás Isten után, az ige hallgatása, a szentségek után – mindez azt jelzi, hogy a Szentlélek elpecsételt minket Krisztusnak, újjászült és munkálkodik bennünk. A pecsét tehát nem valami külső jel, hanem a bennünk munkálkodó Lélek!!!

Nem mindegy, hogy kinek hiszünk. Az emberi ígéretekben lehet csalódni. Isten azonban megbízható, igaz, az ő ígéreteiben nem kell csalódnunk.

Nem kell csalódnunk, sőt, így lehet igazán Jézus Úrrá bennünk. Egy ilyen dalt fogunk meghallgatni:

Legyen Jézus Úrrá bennem! – Legyen karácsony c. Izsóp-dal!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek