Az Úr lelke velem/ünk van?! - 1Sám 16,12-23

Harka, 2012. szeptember 9.

Szt3 u. 14. v.

Lk 17,11-19, Gal 5,16-24

EÉ 47, 9, 255, 349

12Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.  14Saultól viszont eltávozott az ÚR lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az ÚR küldött.  15Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged. 16De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. 17Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! 18Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az ÚR. 19Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! 20Isai pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Saulnak. 21Dávid megérkezett Saulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. 22Akkor ezt az üzenetet küldte Saul Isaihoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem! 23És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Meg kell mutatni a jót! Ezzel a mondattal tudom összefoglalni azt a 3 igeszakaszt, amit hallottunk: Páltól a Lélek gyümölcseiről hallunk, azaz eredményekről.

Jézus is példaként azt a visszatérő gyógyult leprást állítja, aki úm. bezárta a kört, azaz még vissza is ment hálát adni az eredményes gyógyulás után.

Dávid és Saul történetében pedig a szolgák tudnak a háborodott királynak jót mutatni. Nem törődnek bele, hogy rossz szellem gyötörje urukat, ezért ismernek egy megoldást, amit igen ügyesen tálalnak Saulnak: elmondják neki a jó tulajdonságokat Dávidról, aki aztán így elfogadja.

Meg kell mutatni a jót! És ha megtapasztaljuk - el kell mondani! Úgy, mint a meggyógyult leprás: visszamegy megköszönni! Vagy mint Saul szolgái.

A héten a presbiteri beszélgetésen arra kértem az ott lévőket, hogy nevezzenek meg jó dolgokat az elmúlt időszakból. Olyanokat, amelyek által épült a gyülekezet. El is hangzott sokminden, többek között tartalmas igehirdetések, gyülekezeti zenei élet fejlődése, lelkiismeretes kórházi látogatások. Mert meg kell mutatni a jót - figyelmeztet bennünket ma az Írás.

Képzeljük csak magunkat Saul szolgáinak helyébe: megtalálják a megfelelő embert, aki uruknak tud segíteni. Ez azért nem kis dolog! Gondoljunk csak bele, hányan járnak orvosról orvosra, kuruzslóról kuruzslóra, hogy enyhítést találjanak különböző bajokra - sikertelenül. A szolgák pedig ismernek valakit. Aki hagyján, hogy jó ember: tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember - és még az Úr is vele van! És ez a lényeg, kedves Testvéreim! Mert így igazából Isten kerül ismét Saul elé. Nemcsak egyszerűen egy ember, hanem maga Isten kerül ismét Saul elé, a tébolyodott király elé. Újra és újra szembesülnie kell azzal, hogy valami nagyobb érték van ebben a világban, mint ahogyan ő azt meghasadt elmével érzékeli. Ilyenkor - amikor Dávid pengeti neki a lantot - újra és újra megkönnyebbül, jobban lesz, hiszen a rossz szellem eltávozott tőle. És lehet, hogy ez csak tüneti kezelés, de a szolgák tudják, hogy nem önmagában a lantpengetés az, ami gyógyít, hanem az, hogy aki ezt teszi, azzal az ÚR LELKE VAN!

Nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát. Hiszen szerintem itt van a mai vasárnapnak a kulcsa. Hogy mi áll amögött, amit teszünk, amit cselekszünk? Ott van-e a Lélek amögött, amit teszünk?

Érdekes látni, hogy az Ószövetségben egyének, az Újszövetségben viszont közösség kapja a Lelket. Az Ószövetségben fontos ez a személyes kapcsolat, a felkent személy Isten embere, az Úr lelke van rajta. Ezért lehet hatásos és nyugtató a lantpengetése is.

Az Újszövetségben viszont már nem egyének kapják a Lelket. Hanem Jézus munkáját látva és tapasztalva - többen gyógyulnak meg egyszerre, sőt egészen a végletekig elmenve: a megváltás mindenkinek szól. A pünkösdi lelket is az egész közösség kapja!

Hiszen Jézus története éppen ezt segíti elő szerintem. Teremtett világunk magán hordozta Isten minden jóságát. Tele volt reménységgel. Isten lelke lebegett a vizek felett… A Biblia úgy beszél a teremtett világról, mint amelyik kezdettől fogva folyamatosan romlik. Ez ugyanúgy érvényes emberi sorsokra, mint az Istennel való kapcsolatra. A kőtáblákba vésett törvényt az ember az ellentettjére fordította azáltal, hogy külső szabállyá tette.

Korunk magát a teremtettséget is kikezdte: a hét napba fogalmazott ébredő csodát ma hét nap alatt képes pokollá változtatni. Az éltető eső radioaktív sugárzással terhes, a simogató napfény bőrrákot okoz. A föld, a víz és a levegő szennyezett. Menthetetlen társadalmunk is. A benne feszülő átkos logikák hamarabb végeznek vele, mint a túlnépesedés vagy az atomháború. Oda vannak a lelkek, a pénz diktál, az önző hatalom, az ostoba alpáriság, és közhellyé vált az ŐRÜLT VILÁG kifejezés. Van-e még lantos, aki ebben az őrületben tiszta akkordokat penget? Amikor arról beszélünk, hogy a Jézus által hirdetett boldogság az emberiség igazi arca, amikor - keresztyénként - arról beszélünk, hogy a világ átkát Isten Jézus kereszthalálában megmutatkozó szeretetében töri meg, akkor ezek a tiszta akkordok szólalnak meg. Vagy úgy is mondhatnám: csak akkor szólalnak meg ezek a tiszta akkordok. Amikor érezzük azt, hogy az Úr lelke velünk van. Nemcsak az egyénnel, hanem a közösséggel. Koczor Tamás kollegám írja egy helyen, hogy a mi hangszerünk nincs mindig tisztára hangolva. Jézus tiszta hangoltságához képest legalábbis mi hamisan szólunk. Ez ugyan sokat ront az összhatáson, de a dallam talán mégis felismerhető. Szép tapasztalatunk az, hogy amikor megszólal ez a dal, az őrület alábbhagy. Amikor megmutatkozhat a jó. Hiszem, hogy itt a harkai gyülekezetben is. A héten került elő az a jézusi ige az Útmutatóban, amit biztosan sokan olvastak a Testvérek közül: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Látszódjon meg. Ez lehet a mai üzenet, kedves Testvéreim! Hogy miután kértük közösségünkre, gyülekezetünkre az Úr lelkét, annak hatalma, ereje, csodája látszódjon is meg ratjunk!

Ebben az őrült világban csak így van esélyünk a túlélésre!

Hallottuk a tíz leprás történetét is: igazi őrült világ. A széthulló test, a reménytelen vándorlás, a tisztátalan, halálra szánt sors vágyik valamire. A kötelező kétkarnyi távolság nem engedne közel férkőzni senkit. Jézus mégis közel lép. Szerintem erről szól ez a történet, kedves Testvéreim. Arról, hogy Jézus közel lép. Ennek az egész leírásnak a dinamikája a közeledésről szól. A hálásan visszatérő tízből egy már Jézus áldó keze alatt van. És ott lenni nem rossz. Tízből egy. Ugye itt szokták idézni azt a templomba járó arányt is, hogy a gyülekezet tagjai közül kb. az egytizede jár… sokszor tisztára is mossuk magunkat, hogy ez a jézusi arány is… ugye érezzük a történet alapján, hogy várnánk vissza a többi meggyógyultat is? Ugye szívesen látnánk Jézus körül azokat is, akik esetleg nincsenek is tisztában azzal, hogy ki gyógyította meg őket - örök életre?

Zárásként azt tudom elmondani, kedves Testvérek, hogy lássunk túl azon, hogy itt egy sikeres zeneterápia zajlik. Lássunk túl azon, hogy ez a tüneti kezelés nem feltétlenül old meg mindent, de megmutatja Saulnak is azt, hogy olyan ember társaságát keresse, akivel az ÚR lelke van. Hiszen őt már elhagyta, de Dávid jelenlétében megnyugszik. Nagyon érdekes helyzet ez, hogy a kvázi-ellenfele az, aki gyógyítja, megnyugtatja. Mert az Úr lelke vele van. Mert így megmutatkozik a jó - ahogyan kezdtük.

(Plusz gondolat: a keresztségben - ÚSZ-i módosult értelemben, de - felkenetünk mi is, mint Dávid… Dávid most `Saul Krisztusa'. A Dávidon nyugvó Lélek kisugárzik a hétköznapokba is, ezért veszik észre rajta, hogy segíthet Saulon, hogy vele van az Úr, rajta van a Lélek.)

Imádkozzunk!