Vigasztalás > felmentés! - 1Móz 50,15-21

Harka, 2012. november 4.

Énekek: 332, 9, 466, 309, 12

Lekció: Mt 18,21-35: 21Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 22Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.  23Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.  24Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

1Móz 50,15-21: 15Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!  16Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.  21Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 

Kedves Harkai Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

„Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid” - mondja az öreg Jákób, elkényeztetett fiának Józsefnek, s ezzel kezdetét veszi a Szentírás egyik legszövevényesebb, számtalan értelmezési lehetőséget magában rejtő története, mely nem véletlenül ihletett meg oly sok tudóst, művészt az elmúlt évszázadokban. Ezzel a mondattal kezdte Prőhle Gergely egy előadását, amelyet 2005-ben (Lendületben vagy válságban? - 2005. okt. 30.) tartott a Protestáns Kulturális Esten így reformáció ünnepéhez nagyon közel.

Jákób elküldi Józsefet, ezt az addig még a széltől is óvott, otthonülő, drága, színes ruhákba öltöztetett ficsúrt, hogy ellenőrizze testvéreit, akikről - mint tudjuk - korábban általában „rossz híreket vitt apjának”, és akiket álomlátásaival bosszantott, melyek mind az ő rendkívüliségét voltak hívatva illusztrálni.

Menj és nézz körül a világban, hagyd el megszokott környezeted, szerezz tapasztalatokat, próbáld ki magad! - Jákób nem sejtette, hogy kedves fiának elküldésével ilyen kalandsorozatot indít el, melyben Isten kegyelmének megtapasztalása, a hit cselekedeteinek megnyilvánulása az elkényeztetett ficsúrt komoly államférfivé, népének megmentőjévé teszi.

Tudjuk, hogy József története nem csak a zsidóság, hanem a keresztény írásmagyarázat számára is kulcsfontosságú, a motivikus analógiák okán a Megváltó egyik legfontosabb előképét láthatjuk benne, ugyanakkor viszont Józsefet az iszlám is - Ábrahámhoz hasonlóan, hogy utaljak a Hit- és Életkérdéseink kurzusunk témájára is - prófétaként tiszteli. József bibliai alakját vizsgálva azonban könnyű dolga van a világi embernek: a 4000 éves história főszereplője fontos személyisége az ókor történetének. Államszervezési, gazdaságpolitikai meglátásai ma is korszerűek: a gazdasági ciklusok - a hét szűk és hét bő esztendő - felismerése a gazdaságelméleti szakirodalom máig fontos alapvetése. Az átalányadózás, a közraktározás kérdése is aktuális probléma, a korszerű államvezetésnek pedig máig alfája és ómegája, hogy a közös célok érdekében tevékenykedő polgár a hatalom szempontjából is értékesebb, mint a leigázott, megfélemlített párja.

Fogadjuk meg mi is, Testvéreim az öregedő Jákób tanácsát és a legnemesebb protestáns hagyományokat követve mi is kilépjünk gyülekezeteink, testvéri, keresztény környezetünk megszokott kereteiből és nézzük meg, hogy jól vannak-e testvéreink, polgár-, honfi- és embertársaink.

Bosszú?

Ismerjük a történetet tovább, Józsefet eladták, és édesapjuknak halált hazudnak. Le lehet rázni a felelősséget, hiszen könnyű elhazudni: itt a tépett véres ruha, csak nem a fiadé? ― Kérdezték apjukat a testvérek. Aztán spongyát rá ― a sivatag homokja úgyis belepett már rég minden nyomot, jöhetnek new yorki, miami, vagy éppen harkai, ne adj'Isten kaposvári helyszínelők, akik a képernyőn könnyedén teljes életregényeket fejtenek meg egyetlen porszemen található foltból, de azért a valóságban talán a modern technika vívmányai ellenére mégsem ilyen egyszerű.

És akkor egyszer csak a Kánaán délvidékéről származó sivatagi homokot Egyiptomba fújja a szél, ahol a nyomok összeállnak, és mindennél beszédesebb vádirattá lesznek, amikor kiderül, hogy József él. Aztán most, újabb évtizedek után ismét leverték a port a bűntények könyvéről: Jákób halála ismét felhozza a testvérekben a rettegést. Ki tudja, hány átvirrasztott éjszaka van már mögöttük, mire kiagyalják, miként is kerüljék el azt, amitől tartanak. Mióta kiderült, hogy az a furcsa férfi, aki Egyiptom nagy hatalmú uraként ellátta őket gabonával, valójában az öccsük, azóta tartanak a jogos bosszútól.

Mert mi más telik ki az embertől, mint annak feltételezése, hogy a másik úgyis bosszút forral?! Hiszen arról szól az egész életünk, ki hogyan fizet meg az elszenvedett sérelmekért! Tessék csak megnézni a meséket (Ludas Matyitól elkezdve a két bors ökröcske gazdájáig), tessék megnézni a mozifilmeket: elsöprő többségük tulajdonképpen arra az egy kaptafára megy: a `pozitív' főhős példásan megtorolja sérelmeit. Mi másra várhatnának hát a testvérek apjuk halála után Józseftől, mint Egyiptom teljhatalmú urától?

Döbbenetesek ezek a testvérek! Mennyi idő eltelt már azóta (textusunk a történet legvége), hogy a cifra ruhába öltöztetett és elkényeztetett ficsúrt majdnem megölték, végül inkább rabszolgának eladták. Mennyi idő eltelt már azóta, hogy Egyiptomba jöttek, és József megbocsátott! Még sincs nyugalmuk!

Éreztük már ezt a terhet, kedves Testvéreim?! Amikor bűneink árnyékként elkísérnek minden utunkon, nem tudunk elszökni, bárhová menjünk! Nyavalyás dolog (mondja egy barátom) ez a lelkiismeret! Évtizedek után is előjöhet…

Szerették volna elejteni a testvérek is! De nem lehet… A lelkiismeret ott dübörög, és megőrjít, mint Arany János balladájában Ágnes asszonyt, aki bűnét, a gyilkosságot, a vért mossa és mossa végtelenül, de sosem tudja kimosni áldozata ruhájából, sosem tudja lemosni magáról. Bele kell őrülni ebbe!

Lehet, hogy évtizedekig sikerül is elfeledni… De újra visszajön… Pl. egy szerettünk öröklétbe távozása könnyen újraélesztheti a gyötrelmeket, feléled a lelkiismeret, eszünkbe jutnak bűneink, akár az eltávozottal szemben elkövetett és rendezetlen vétkeink, akár másfajták. Meghalt Jákób is. Életében védettnek érezték magukat a testvérek — most azonban felfeslett a védőháló, leomlott a védőbástya, a családot összetartó erős apa, és a lelkiismeret újra megszólal! Most majd bosszút áll József, most majd lesújt Rád Isten haragja! Hát hogyan lehet végre lerázni ezt a kibírhatatlan érzést?!

Ügyeskedés

Az első fokozat a menekülésre: Segíts magadon! Elkövettél egy bűnt? Hát ügyeskedj, mint a testvérek! Nagyon ravaszak és leleményesek az emberek, ha arról van szó, hogy kibújjanak a felelősség alól! Típuspélda a testvérek esete, akik igen jó módot találtak ki. Hivatkozzunk olyan valakire, aki nem elérhető, aki ezért vagy azért nem tud már nyilatkozni, nem tud megcáfolni. Távolra került, ki tudja őt elérni, megkérdezni? A legjobb és legbiztosabb, ha már a sír fedi, akkor még véletlenül sem érhet az a meglepetés, hogy betoppan, és ránk cáfol.

Mennyi hazugságot tudunk összehordani egy halott nevében! Milyen lelkiismeret-furdalást tudunk mi okozni másoknak az elhunyt családtagunk egy-egy vélt valós érzésére hivatkozva… Mennyi csúsztatás szennyezi be életünket, amit egy halott akaratára hivatkozva követünk el! Hiszen ez egyrészt a lehető legkegyesebbnek látszó módszer: Hát ő akarta így, és hát elvégre tiszteletben kell tartani, mint utolsó akaratát, mint végrendeletét! Mintegy jogilag is megerősíthetjük ezzel, amit akarunk, hiszen nem mi akarjuk, hanem az elhunyt hagyta ránk… Bizonyára ismerünk mindannyian ilyen eseteket.

Megbocsátás

A testvérek trükkje nem sikerült (hiszen egyébként több mint valószínű, hogy nem is volt ilyen apai mondat - különben megörökítette volna a szentíró…). Persze nem azért nem sikerült, mert József bosszút állt volna. Ha még a megfizetés dobogott volna szívében, akkor amúgy könnyen lehet, hogy kegyetlen büntetéssel sújtotta volna gyilkos (szándékú) testvéreit.

Mennyi és mennyi ilyen esetet látunk! Még a halott fölött is veszekedő testvérek, az örökségen megegyezni nem tudó békétlenek, irigykedő, bosszúálló rokonság, stb.!

Ideje végre példát venni Józsefről! Amíg nem tudsz szívből és igazán megbocsátani, addig hiába is igyekszel szabadulni bűneidtől! Nincs kecmec, Jézus napnál is világosabban adja mindannyiunk tudtára: „Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,15.) Gondoljunk csak a 3. gyónó kérdésre: milyen lelkiismerettel tudtunk mi arra válaszolni néhány perccel ezelőtt? Ez alól semmilyen kimagyarázással nem lehet kibújni!

József sírva bocsát meg testvéreinek. Egyesek szerint azért sír, mert atyjafiai ennyire értetlenek, és még mindig, évek-évtizedek után sem fogják fel, hogy már megtörtént a megbocsátás. Ez is igaz lehet. Emellett azonban úgy érzem, azért is sír, mert felidéződik benne mindaz, amit elkövettek vele. Emiatt katartikus sírásra fakad. Jelzi azt - ugye, értjük -, hogy nem egy könnyed megbocsátásról van szó! Nem arról van szó, hogy véletlenül a tyúkszemére tapostak, és lazán mondhatja rá, hogy nichts passiert!

Ami azonban Józseffel történt, annál nagyobb bűnt nemigen lehet elkövetni! Ne mentegessük a testvérek bűnét semmivel, mert gaztettük a lehető leggonoszabb, legaljasabb, leggyalázatosabb árulás volt. Saját testvérüket adták halálra!

A bűnöket a feledés önmagában tehát nem oldja fel, az idő sem teszi érvénytelenné, az elaltatott lelkiismeret sem képes kisebbíteni következményeit és kárhozatos voltát.

A bűnnel egyedül azt lehet tenni, amit József tesz! Egyetlen egy valóban megoldást jelentő eljárás a megbocsátás! Mindegy, hogy a másik mit tett. A saját bűnünket csak az oldhatja meg, hogy feltétel nélkül megadjunk magunkat és bocsánatot kérünk! Hogy a másik is megbocsát-e vagy sem, azt nem tudhatjuk, de a bocsánatkérésünk nem függhet ettől. 3. kérdés kártya felemelése!!! Persze lehet, hogy a kérdés mellé lehetne tenni azt is, hogy én bocsánatot kértem-e… A lényeg, hogy az egész a saját szabadságomról szól.

A bűnnel egyedül azt lehet tenni, amit József tesz! Egyetlen egy valóban megoldást jelentő eljárás a megbocsátás! Mindegy, hogy a másik mit tett. A leggyalázatosabbat tették Józseffel testvérei. Ám ha odajön Hozzád bocsánatot kérve, aki vétkezett ellened, Jézus szava alapján nincs választási lehetőséged: egyedül azt teheted, hogy megbocsátasz. Könnyeket ejthetsz, mint József, de ez csak a megbocsátás katartikus könnye lehet, sosem a haragtartás vagy a bosszúállás vagy a tehetetlenség könnye! 3. kérdés kártya felemelése!!!

Mindez bőségesen elegendő kell legyen arra, hogy végre példát vegyünk Józsefről: „Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (21.) Ővele szemben követtek el gonoszságot, mégis megbocsátott. Sőt: „eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!” Gondoskodott róluk, mintegy életet adott nekik.

Jézus maga is azt mondja a lekcióban felolvasott példázata végén: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt 18,35.) József ennek a megbocsátásnak a példája: ő, a sértett fél, ő beszélt szívhez szólóan testvéreihez, jeléül annak, hogy valódi, teljes a megbocsátása. És a szabadságát megtartotta.

Itt hadd tegyek egy rövid kitérőt a héten történtek ismeretében. Nem tudom megállni, hogy ne hozzam szóba, amitől az egész világháló hangos: így olvasom egyik lelkészkollégám FB-oldalán: A mai prédikációs ige: József megbocsát testvéreinek. A vasárnap vezérmondata: Járjunk elhivatásunkhoz méltóan-megbocsátásban. A világ pedig a 11 éves kaposvári kisfiú halálával és gyilkosaival van tele- név, arckép a világhálón Kyrie eleison!

Igen, szükséges kettéválasztani azt, amit ketté kell választani. Az elkövetők borzalmas dolgot tettek. Hamar kimondanánk erre azt, hogy az ilyenre nincs bocsánat. Igen, valószínűleg emberileg nincs. A Btk. szerint a legmagasabb büntetést (legyen most éppen akármi is az) kell, hogy kapják. De most kimondom, kedves Testvéreim, és azért hozom ezt az esetet az igehirdetés vége felé, hogy megértsük, megbánt bűn esetén a szívünkben lehet. Jézus szeretetéből táplálkozó életünkben lehet. Csütörtökön Budapestre készülök egy konferenciára, a Magyar Testvéri Börtöntársaság 20 éves fennállását ünnepli. Ebből a 20 évből én is önkénteskedtem 6-ot. Fogvatartottakkal beszélgetve. Volt olyan köztük, aki elfogadta Jézust az életébe, és sokáig éppen saját magának nem tudott megbocsátani. Tudom, hogy ez nem egyszerű, kedves Testvérek, de talán ez az, amin érdemes otthon elgondolkoznunk ennek az igének a kapcsán is. Hogy ne olyanok legyünk, mint a kis adósságot el nem engedő fojtogató szolga… Hanem éljük meg azt, hogy nekünk is milyen sok elengedtetett. És fontos, hogy ne keverjük össze a világi és az isteni igazságszolgáltatást - mert különben könnyen álszentté válhatunk!

Fordulat

József testvéreinek lelkiismeret-furdalására érdekes választ ad: „Vajon Isten vagyok én?” (19b.) Nem, ő nem Isten, legfeljebb szolgája, követe, a testvérek felé megjelenítője, helyettese. Azt viszont tudja, hogy Isten bocsánata nélkül vétkük még mindig nem lehet rendezett! József tehát most pappá is kell, hogy legyen. Hogy is mondjuk mi a feloldozásban: Krisztus Urunk rendelése szerint hirdetem bűneitek bocsánatát… József pappá lett a testvérei számára. Isten üzenetének közvetítőjévé: Ő az egyháznak is előképe — aki ugyan nem Isten, de Isten nevében oldozhat fel a bűnök terhe alól. Gyónási liturgiánk része az a felhatalmazás, amit Jézus adott övéinek a bűnök megbocsátására vagy épp megtartására. Ez alapján szólal meg József is, és mutat rá Istenre nagyszerű kinyilatkoztatást jelentő mondatával: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (20.)

Jézusnál nyerhetünk ilyen megbocsátást, amely nemcsak leveszi Rólunk bűneink hordozhatatlan terhét, hanem egyúttal a gondviselés titkos útját is feltárja megbocsátó szeretete révén.

Ezért örülök nagyon, hogy a mai istentiszteletünk úrvacsorai alkalom, mert abban láthatjuk meg a tökéletes bűnbocsánatot. Hálás vagyok, hogy ma itt a harkai gyülekezetben egy ilyen textusról szóló igehirdetés után, a hallható ige után a látható igében is részesülhetünk! Igen gonoszat tervezett az ember (én is!), mert bűneinkkel ácsoltuk a keresztet! Isten terve azonban jóra fordította mindezt a gonoszságomat, és Jézus feláldozott teste, kiontott vére már nem bosszúért kiált, hanem az oltárról vehetően bocsánatért és bocsánatot kiált, bocsánatot hirdet! Számomra is. Ámen.