Történet

Harkát a történelmi források már 1245-ben említik, nevét az ősmagyarok egyik nemzetségéről, Horkáról kapta.

                A reformáció hamar elérte a települést: 1571-től volt evangélikus lelkésze a falunak, s mivel ekkor az egész község evangélikus volt, az egyetlen templomot az evangélikus gyülekezet használta.

                Az 1600-as évek második felében Harka a már  1640-ben rekatolizált Nyék filiája lett, ekkor elvették (visszavették) a harkai evangélikusoktól a templomot, akiknek ettől kezdve több mint 100 esztendőn keresztül nem volt szabad a vallásukat gyakorolniuk. Istentiszteleteiket titokban, az erdőben, egy-egy pajtában vagy tisztáson tartották.

                Az 1781-es Türelmi Rendeletnek köszönhetően az evangélikusok szabadon gyakorolhatták vallásukat, és a templomépítéshez is hozzáláthattak; igaz, a templom egyrészt csak az udvarban, másrészt torony nélkül épülhetett meg. Majdnem öt évig tartó kemény és kitartó munkát követően a templomot 1787. augusztus 12-én szentelték fel.

                1819-ben készült a barokk König-orgona, 1827-ben épült az emelete, impozáns saroképületként a templom előtt álló paplak, 1943-ban pedig helyére került az új szószékoltár. Az oltárretabló alsó része oltárkép, a közepén szószék, az orommezőben Istenszem látható. Az oltárkép témája: Krisztus és a samáriai asszony, Annibale Caracci bécsi képe után Marastoni Jakab másolata (1851-ből).

                1862-ben Petz Ernő lelkész megalapította a később Liszt Ferenc zeneszerző által is méltatott Concordia férfikórust.

                A templom 100 éves jubileumára, 1886-ban 42 méter magas tornyot építtetett a gyülekezet. 1937-ben, a templom fennállásának 150. évfordulóján renoválták az alapos javításra szoruló tornyot: ekkor kapta a mai alakját és 37 méteres, végleges magasságát.

                A toronyban jelenleg két harang van. A gyülekezet eredeti három harangjából az első világháború idején kettőt elvittek, majd a háború után közadakozásból hamarosan pótolták mindkettőt. A második világháborúban azonban ismét elvittek egyet.

                1911-ben az Amerikába kivándorolt harkaiak két csillárt adományoztak: egyik Chicagóból, a másik Hamiltonból való. 1926-ban az időközben megrongálódott padok helyébe újakat állítottak.

                1946. május 12-én a harkai gyülekezetet tulajdonképpen kitelepítették. A kitelepítés után 16-an maradtak a több mint 1000 lelkes gyülekezetből. A lelkész, Danielisz Róbert családjával együtt – bár maradhatott volna – a kitelepítettekkel tartott. A gyülekezet egyik kántortanítójának is mennie kellett, a másik, Pantzer Gertrúd maradhatott. [A település nevét 1947-ben változtatták Magyarfalvára, majd 1990-ben kaphatta vissza a Harka nevet.]

                A kitelepítettek helyére telepesek jöttek, közöttük evangélikusok is, főként a Rábaközből. Így növekedett a gyülekezet létszáma 130-ra. Az istentiszteletek nyelve a kitelepítés után a német helyett a magyar lett.

                1977-ben a magyarfalvi és soproni gyülekezetek tárgyülekezetté alakultak, majd 2007-ben a harkai Evangélikus Egyházközség ismét önálló lett.

                2002 márciusától 2003 tavaszáig zajlott a templom külső renoválása (http://www.evelet.hu/archivum/2003/17/101), 2010-2011-ben pedig a teljes toronysüveg felújítása, valamint a régi toronyóra helyreállítása valósulhatott meg.